Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)
V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA
kísérletektől eltekintve — melyek teljesen negatív eredménnyel végződtek — semmiféle gépi berendezés nincs. Ez irányban 2 kezdeményezés ismert: 1948 közepén indult el a Petőfi fejtőgép-tervező iroda munkálataival; 1949 novemberében a dorogi műhelyben kezdtek hozzá az Fl-jelű teljesen új elvek alapján tervezett fejtőgép elkészítéséhez. így tehát az eddigiek szerint a hazai fejtőgép kísérleteket negatívnak kell tekintsük. adc) Rakodógép terén hasonló a helyzet, mint a fejtőgépeknél. Az utolsó 10 évben, tudomásom szerint mindössze 3—5 db svéd, illetve német gyártmányú vedres rakodógép jött be hazánkba. Örömmel üdvözölhetjük az utolsó hónapokban érkezett 5 db nagy teljesítményű szovjet rakodógépek érkezését, melyeket, mint a sajtóból értesültem, jó eredménnyel már üzembe is helyeztek. így tehát a rakodógépek terén is megállapíthatjuk, hogy egészen erős a lemaradásunk. A közvetlen rakodó gépiberendezéseken kívül bányászatunkban teljesen hiányzik a rakodást megkönynyítő alvázas rakodó gumiszalagok használata is, és ugyancsak hiányoznak a más típusú rakodógépek is. ad d) Hazai bányászatunkban általában a legyező alakú (szétszórt), hazafelé történő művelés folyik, kevés kivétellel. így tehát sem a szállítóutak, sem a fejtő munkahelyekre vezető szállítóberendezések sincsenek nagyobb fokú tömegszállításra méretezve. Hazánkban a legfejlettebb fejtési szállító berendezés a rázócsúzda volt, és csakis az utolsó évtizedben alkalmaztak kaparószalagokat, melyek már nagy tömegek szállítására alkalmasak (kísérletképpen Tatabányán és Dorogon gumiszalagokat is alkalmaztak). A kaparószalag és gumiszalag nagyobb fokú bevezetése már az állami bányászat idejére esik, s így pl. Petőfi bányának teljes termelése már gumiszalaggal, a fejtésben kaparószalaggal nyer elszállítást, egészen a szénosztályozóig. A frontfejtésekben s csoportos pillérfejtésekben a kaparószalagok használata is tért hódított, és ebben igen jelentős segítséget nyújtott a Szovjetunió bányászata is, lényeges kaparószalag egységek rendelkezésre bocsátásával. Fentiekből tehát tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy úgy a kaparószalagok, mint a gumiszalag szállítás terén igen komoly kívánnivalók vannak, melyeknek teljesítése feltétele a nagy tömegű termelésnek. ad e) A vas- és fémbiztosítás terén is erős lemaradottságunk van, s ez főképpen vonatkozik a nagy teljesítményű frontfejtésekben folyó biztosítási munkára. Vágatbiztosításra hazánkban többféle vasácsolat-típus van használatban, de ez sem mondható elterjedtnek, s csakis az utóbbi időben fokozódott ennek alkalmazási lehetősége (TH ácsolatok, Moll ácsolatok, vasgyűrűs biztosítás stb.). Vastámok alkalmazása is alárendelt jellegű, habár erre igen kiterjedt lehetőség van a frontés csoportos pillérfejtéseknél. A könnyűfém biztosítás hazai bányászatunkban úgy a könnyűfém tárnok, mint a főtebiztosítás terén teljesen hiányzik. E téren igen komoly lehetőséget látok, amit alumíniumban fennálló kulcshelyzetünk folytán könnyen kivitelezhetőnek is gondolok.