Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

12. A fizetéses szabadságot ugyanúgy kérjük rendezni, ahogyan azt a tisztviselőknél rendezték. Tekintettel arra, hogy a vállalat ellátásunkat száz százalékig biztosítani nem tudja, kénytelenek vagyunk ezeket a munkabéreket kérni. Az élelmitárakban beszerezhető árukat pedig a következő árakkal kívánjuk megállapítani: Finom liszt 4,40 P Kenyérliszt 3,20 P Zsír, szalonna 15,— P Bab, borsó 1,— P Burgonya 1,— P Mosószappan 25,— P Hagyma 8,— P Kéziszappan db-onként 7,20 P Só 4,20 P Bakancs 300,— P Ezen kérelmünket az teszi szükségessé, hogy a gyenge keresetek, hiányos ellátás arra kényszerítik a bányamunkásságot, hogy a bányát elhagyva, máshol keressen magának elhelyezkedést. Minden más munkakörben nagyobb kereseti lehetőség van, mint a bányamunkásságnál, és ha erre kérjük az illetékes hatóságok figyelmét felhívni, csak jogainkat kérjük, mert ha ez orvoslást sürgősen nem nyer, úgy teljes katasztrófa előtt állunk, az összes képzett munkások elmennek. Ez a körülmény késztetett bennünket kérelmünk felterjesztésére, mert ha ez a katasztrófa bekövetkezne, ez pótolhatatlan veszteséget jelentene nemcsak az újjáépítésben, hanem az egész ország életében is. Mielőtt ez bekövetkezne, kérjük a munkásság kérését sürgősen orvosolni. K.m.f. Tisztelettel Bányamunkások Szabad Szakszervezetének Titkársága Mecsekszabolcs Kelemen Károly titkár Tisztázat. — SZOT Lt. 1945/1. a. A határozatot „Szabad Szakszervezeti Bányász Titkárság — Mecsekszabolcs" szövegű bélyegzővel látták el. A bányászbéreket — miként a szénárakat is — az infláció miatt időről időre emelni kellett (l. Függelék XIX.), de az infláció ütemével lépést tartani így sem lehetett.