Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

Szénvagyon 1950 1951 1952 1953 1954 Feketeszén 11,6 11 11 11 12 12 Barnaszén 50,3 80 78 77 73 72 Lignit 38,1 9 11 12 15 16 Összesen: 100,0 100 100 100 100 100 A fentieknek megfelelően tehát feketeszén-termelésünk a szénvagyonhoz viszonyítva kismértékben emelkedő irányzatú, azonban ezt a Dunántúli Vasmű kokszigénye teszi indokolttá. Látjuk azt, hogy barnaszéntermelésünk a szénvagyonhoz viszonyítva egyenetlenül korai kimerülést eredményezne, éppen ezért barnaszéntermelési előirányzatunk csökkenő irányzatú. Lignittermelésünk előirányzata az 1950-hez képest 178%-os emelkedést mutat igen helyesen. 2. Fogyasztási terv A határozati javaslat 2. pontja utasítja az Országos Tervhivatalt, valamint a Nehézipari Minisztériumot a pontos fogyasztási terv elkészítésére, ugyanis az eddig rendelkezésre álló adatokból kétségkívül megállapítható az, hogy a hozzávetőlegesen készült fogyasztási szénszükségleti keretszámok túlzottak, mert az ipar több ágában a széntermelés terén átfedések vannak. (Pl. a közlekedés szénszükségletének megállapításánál nem nyert levonást a villamosításra kerülő vasútvonalaink szénszükséglete, holott ez a szénszükséglet elektromos centráléinknál már mutatkozik stb.) A pontos fogyasztási terv megállapítása ugyanis valószínűvé teszi azt, hogy a kereskedelmi szerződésben egyébként is kötelezően elvállalt szénimport mellett, szénszükségletünk kielégítése a hazai bányák termeléséből fedezést nyer és az ötéves terv folyamán lehetséges, hogy a jelenlegi szükségleti adatok alapján megállapított szénszükséglet (pl. 1954-ben 18 millió tonna) túlzott és a termelés a minimális és a szükséges import mellett, a belföldi fogyasztást fedezni fogja. A határozati javaslat 4. pontja a széntárolás és szénmegóvás kérdéseinek megvizsgálására utal, mert helyes széntárolással, illetve a tárolt szenek megóvásával, széntermelésünket gazdaságosabbá és egyenletesebbé óhajtjuk tenni. Ez pedig nagymértékben járul hozzá a nyári hónapok viszonylagos alacsony termelésének és a téli hónapok viszonylagos túl magas termelésének egymáshoz közelebb hozásához, és ezzel a termelés bizonyos mérvű emelkedése is valószínű. A határozati javaslat 6. pontja éppen az ország szénvagyonhelyzetéből szükségszerűen következő okok alapján, az ország nagy szénfogyasztóit az EGART átszervezésével a természeti adottsághoz, vagyis szénvagyonunk megváltozhatatlan helyzetéhez igyekszik beállítani. A határozati javaslat 7. pontja az ún. délnógrádi (Nagybátony környéki) szenek eltüzelésének kérdései megvizsgálását írja elő, mert ezen csak igen nagy nehézséggel eltüzelhető szén, az ország szénvagyonának, mintegy 2%-át reprezentálja, tehát felhasználásának kérdése feltétlen megoldandó.