Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

2. Háztartási koksz 1948—49-ben az ország háztartási tüzelőanyag-szükséglete a következő volt: szén tűzifa szénbrikett félkokszbrikett Összesen: 1 028 000 t 917 000 t 27 200 t 37 400 t 2 004 600 t Ennek fűtőérték szerint a tervezett borsodi koksztermelés 17%-át fedezi, nem számítva az 5 éves terv folyamán bekövetkező szükségletnövekedést. Faszükségletünknek kb. 50%-os csökkentését érhetjük el, ha borsodi kokszszal látjuk el a háztartásokat. Ez évente 3,2 millió $ + import megtakarítást jelent. 3. Kátrány Kátránytermékekben (fenol, krezon, szurok, naftalin, benzol stb.) jelenleg is komoly mértékű importunk van. Az ötéves tervben kifejlődő szerves iparunk a jelenlegi szükségleteket 2—10-szeresére fogja fokozni. Az ebből származó kátrányszükséglet olyan nagy, hogy az összes hazai barnaszén- és kőszénkátránytermelés az új mohácsi kombinátot és a tervezett borsodi kokszolómű termelését is belevéve sem fogja tudni teljes mértékben fedezni. Kátránytermék szükséglet 1948 1954 1954-ben nyerskátrány t/év t/év szükséglet t/év fenol + krezol 150 1 400 140 000 telítőolaj 8000 20 000 100 000 naftalin 60 450 132 000 benzol 250 1 200 300 000 Ebből kitűnik, hogy évi 100 000 t kátránytermelés mellett telítőolaj-szükségletünk ugyan fedezve volna, de az összes többi termékekben még mindig hiánnyal kell számolnunk. Ezzel szemben a jelenlegi évi 25 000 t kátránytermelésünk 1954ben a tervezett borsodi mű kátrányával együtt is csak mintegy 80 000 t-t fog elérni. • 4. Gáz Diósgyőr és Ózd gázszükséglete 510 millió m

8 lesz 1955-ben, ebből a kokszolómű 220 milliót tud fedezni, amelynek felhasználását a Kohóipari Központ az 5 éves tervében be kívánja állítani.