Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

23 Budapest, 1945. július 4. A KÖZELLÁTÁSÜGYI MINISZTER ÁTIRATA AZ IPARÜGYI MINISZTERNEK A FELSZABADULÁS UTÁNI SZÉNÁRAKRÓL A hazai szénbányavállalatok által termelt és forgalomba hozott szenek termelői árát az 1945. május 19-én kelt 20 200/1945. XV. számú rendelettel megállapítottam és erről Miniszter Úr hivatali elődjét értesítettem.

1 A fenti rendelettel kapcsolatban felmerült egyes kérdések szabályozásáról, valamint a bányászbéreket szabályozó új kollektív szerződés következtében szükséges újabb átmeneti intézkedésekről pedig egyidejűleg az érdekelteket értesítettem és ennek másolatát csatoltan megküldöm.

9 Ezzel kapcsolatban — az e tárgyban miniszter úrral folytatott szóbeli tárgyalás adataira utalással — kiemelem azt a rendelkezést, hogy az 1945. május 1-től visszamenőlegesen fizetendő bányászbérekre tekintettel, ugyanettől az időponttól kezdve a bányavállalatoknak a 20 200/1945. XV. számú rendeletben megállapított árak három és félszeresét kitevő ideiglenes ár alkalmazását engedtem addig, amíg a végleges árak megállapítását a szükséges adatok begyűjtése és feldolgozása után elvégezhetem. Felhasználom ezt az alkalmat arra is, hogy a 20 200/1945. XV. szám alatt megállapított szénárak tekintetében tájékoztatást adjak. Ezt az teszi szükségessé, hogy a bányavállalatok az alacsonynak talált szénárak megváltoztatására irányuló kérelmeik kapcsán bemutatták a miniszter úr által 55 824/II/2—1945. szám alatt hozzájuk intézett II. számú utasítást, amelynek 4. pontja a szén, koksz, brikett forgalomba hozatalával kapcsolatosan intézkedik és amelynek szövegéből — feltehetőleg tévesen •— arra következtetnek, mintha miniszter úr megtiltotta volna az árhatóság által megállapított fenti árak érvényesítését, illetőleg alkalmazását azon a címen, hogy a megállapított árak még a munkabéreket sem fedeznék. A szóbanlevő utasításnak idézett mondata ugyanis így hangzik: „minden esetben megtiltom a vállalatoknak, hogy termeivényeiket olyan áron szolgáltassák ki, amelyből még a munkabéreket sem tudják fedezni". A szénárak szabályozása annak a kormányzati állásfoglalásnak keretében történt, hogy a legfontosabb ipari alapanyagok árát a későbbi stabilizálódás érdekében szoros hatósági szabályozás alá kell vonni. Amikor ennek alapján a szénárak új megállapításának előkészületi munkálatai megindultak, az érdekelt vállalatok a felszabadulás előtti árak 11,3-szorosát kérték megállapítani. Ez a szám észrevehetőleg összhangban volt azzal az általános jelenséggel, hogy a vállalatok a felszabadulás után a forgalomba hozott iparcikkekért — bár az új termelési lehetőségekről és költségekről adataik nem voltak — általában a felszabadulás előtti árak 10—12szeresét kérték.