Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

Bevezető

BEVEZETŐ Az Új Magyar Központi Levéltár tervében szerepel egy forráskiadvány-sorozat közzététele a felszabadulás utáni időszak iratanyagából. Ennek részeként készült a jelen kötet, amelynek célja a felszabadulás után elsőként államosított iparág, a szénbányászat háború utáni helyzetének és a hároméves terv végéig elért fejlődésének bemutatása. Jóllehet csak a szénbányászat elérhető, legfontosabb, legjellegzetesebb dokumentumait közöljük, de az iparág korszakbeli jelentőségéből, az ipar szerkezetében betöltött meghatározó pozíciójából, méretéből, az itt foglalkoztatottak tekintélyes számából adódóan a kötet bepillantást nyújt a korszak általános, az egész gazdasági életre jellemző kérdéseibe is. Nem tekintettük feladatunknak az iparág munkásmozgalmának (szakszervezeti mozgalom, pártok, ifjúsági mozgalom stb.) rendszeres tárgyalását, bemutatását, de témánk jellegéből adódóan ezt a kérdéskört is érintjük. Nem tűztük ki célul a bányaműszaki és általában a műszaki problémák mélyebb feldolgozását sem. Ezt munkánk terjedelme és jellege nem tette lehetővé. Mivel a téma monografikus feldolgozása a dokumentációs anyag összeállításával egyidejűleg elkészült, s megjelenésére sor fog kerülni a közeljövőben, a kiadvány bevezetőjében elégségesnek tartottunk egy rövid történeti áttekintést. Ez csupán azt a célt szolgálja, hogy az olvasó emlékezetébe idézze, mintegy tételesen felsorolja a magyar szénbányászat történetében az 1945—1949 közötti években lezajlott változások fő jellemzőit és szakaszait. * Magyarország energiagazdálkodásában meghatározó jelentősége volt a szénnek. A két világháború között az autarchiára törekvő gazdaságpolitika eredményeként az ország szénszükségletét szinte kizárólag a döntő többségében barnaszenet adó hazai bányászat fedezte. Az ország széntermelését lényegében két nagy monopólium, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Salgó—Tarjáni Kőszénbánya Rt. uralta, melyek kiterjedt pénzügyi kapcsolataik révén a magyar ipar minden területén érdekeltek voltak. Ők rendelkeztek a kitermelt szén közel 70%-ával.