Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

260 Bocsúrlapujtö, 1948. június 5. SOMOSKŐI PÉTER, NYUGBÉRES BÁNYÁSZ LEVELE FODOR JÓZSEFNEK A VISSZÁSSÁGOKRÓL, „AMIK MEGTÖRTÉNNEK ÉS AMIKNEK MEGTÖRTÉNNI NEM VOLNA SZABAD" Kedves Fodor Elvtársam! Ezen levelemet még ez év III. hó 5-én írtam, nem küldtem el, nehogy e levél tartalmából ítélve kinevezzetek szektásnak. Most azonban már elküldöm, legalább tükörképet kapsz arról, hogy hogy gondolkozom és hogy helyes-e a gondolkozásom. Somoskői Péter s. k. Valószínűnek tartom, hogy az általam írt levelek olvasása, mert sokoldalú az elfoglaltságod, már az unottság határán van Nálad. Hogy mégis írok, azt azért teszem, mert Benned még a harcos és nem a megtört embert látom, s így Veled közlöm mindazokat az észrevételeket, amik megtörténnek és amiknek megtörténni nem volna szabad. Bár már én azt sem tudom, hogy mi az, ami szabad és mi, ami szocialista avagy kommunista szempontból nem szabad. Úgy látszik, hogy én nem jól fogtam fel a Marx tanait, s így az én világfelfogásom messze elkanyarodott a mai marxistákétól. Én úgy tanultam, hogy aki a kommunista ideológiát követi, annak józan és minden korrupciótól mentes legyen az egyéni élete, továbbá harcos, az eszméért meghalni is kész, olyan ember legyen, aki már a puszta megjelenésével is öntudatra és egymás iránti kölcsönös megbecsülésre tanítsa a még tudatlan embertársait. De nézzük meg csak, mi a valóság, meg kell csak nézni és leellenőrizni, hogy viselkednek a mi új nagyjaink, akiknek a kezébe raktuk le sorsunk intézését. Szándékosan írtam, hogy az új nagyjaink, mert ezek igen tekintélyes része a múltban nagyon is kicsinyek voltak, s most mivel nem szenvedtek meg az eszméért, nagyon könnyen veszik a megbízatásukat, elfelejtik azt, hogy honnan indultak el, s már-már ellenük kell harcolni. Szinte azt lehetne mondani, hogy új osztályképződés van kialakulóban, s így ugyancsak osztályharcosokká kell lennünk. Az új nagyjaink alatt természetesen a közülünk kikerült azon egyéneket értem, akik igen magas fizetéssel vannak díjazva, és feltűnően belemártották a nyelvüket a borba s így igen sokszor közmegbotránkozás tárgyává válnak. Az aztán csak természetes, hogy ezek kiváltják a nép ellenszenvét, s ezen keresztül ítél a tudatlan nép, mondván: Én nap-nap után vérrel verejtékezek s nem bírok élni, ezek meg dőzsölnek, mint régen az elnyomó uraink.