Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

helyi viszonylatban a besorolásokat úgy megejteni, hogy a munkavállalónak munkakörét, munkában töltött gyakorlati évét és szorgalmát figyelembe véve kell végrehajtani. A jelen kollektív szerződés nem egyedül Komló bányatelepére készült, az országos viszonylatban szól minden bányatelepre, s a kollektív szerződést nem lehet felrúgni, úgy ahogy ezt az elvtársak elgondolják. Hiába hívják tanúbizonyságul azt, hogy a kollektív szerződés megállapításakor mik voltak az árak s jelenleg mik. Azt nagyon jól tudhatják, hogy egy kollektív szerződést a kollektív szerződés kötésének jelenlegi gazdasági helyzetéhez kötik és ehhez állapítják meg a munkavállalók bérezését. Ezek az aláírott elvtársak, úgy látszik nem tudnak gondolkozni, mert ha csak egy csöppet is előre látnának, vagy kissé visszatekintenének azokra a nehéz inflációs időkre, akkor nem kellene magyarázni nekik, hogy egy kollektív szerződést állandóan mozgó bérskálával nem lehet kötni, ami annyit jelentene, hogy a kollektív szerződésben lerögzített bérek a naponta emelkedő árakhoz viszonyítva emelkednének. Ez mind arra vezetne, hogy soha a bérekkel nem tudnánk utolérni a magasba szökő árakat, és így újra megteremtenénk az inflációt. Azok az elvtársak, akik ezt a beadványt aláírták, úgy gondolkodnak, hogy itt a bányamunkás központjában bányászati munkához hozzá nem értő elvtársak vannak, akkor amikor leírják, hogy Ők milyen veszélyes, vulkánikussá változott forró talajon dolgoznak, hogy a lábbelijüket mennyire elégeti ez a talaj, erre azt kell mondanom, hogy ők nem a meddőhányó oldalán dolgoznak, ott ahol szoknak lenni tűzfészkek, hanem egy kihűlt meddőrétegen, vagyis fent a tetőn. Hiába hivatkoznak arra, hogy a reakciós világba büntetésből kerültek csak oda munkavállalók, mert ez annyira egészségtelen és veszélyes, hogy ezt büntetésnek lehetne mondani. Nagy demagógia az, hogy a palahányón dolgozó munkavállalók ebből a keresetből, amit helyi viszonylatban reálisan megállapítanak a kollektív szerződés szerint, családjukkal megélni, vagy ezeket eltartani nem tudják. Hivatkoznak arra, hogy lakásukat és világításukat sem tudják fedezni keresetükből, és hogy miért kellett ezt elvenni, mint szerzett jogot, amivel őáltaluk éket vertek a bányászosztály közé?.. .

4 Erre az a válaszom, hogy ezen szerzett jogok lakás és villanyvilágítás elvonása elvi jelentőségű, az országos viszonylatban megtörtént és nem pedig csak Komló bányatelepén. Sehonnan annyi panaszt, annyi reklamálást, annyi kollektív szerződés helytelen értelmezése nem érkezett, mint Komlóról. Kedves Sziklai elvtárs, kérdem én tőled, hogy átolvastad-e ezt a beadványt, mielőtt központunkhoz megküldted, mert ha igen, őszintén meg kell mondanom a véleményemet. Akkor, amikor követelik azt, hogy a kollektív szerződés, illetve annak 2. sz. mellékletét, a bérezést, amely nem alkalmazkodik a külszíni munkásság életszínvonalának felemeléséhez, inkább ezt leszállítja és megsemmisíti, hogy azt azonnali hatállyal fel kell mondani és demokratikusabban újjáalkotni, s így újjáalkotva érvényesíteni a további évekre, mert szerintük az volna méltá-