Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

A januári termelési költség is alacsonyabb, mint az eló'irányzat, amely 7,90 Ft/q volt. A januári termelési költség tehát novemberhez képest 1,11 Ft-tal csökkent, mivel a termelés január hónapban kereken 8 millió q volt, a termelési költségcsökkenés egy hónap alatt 10 millió Ft megtakarítást eredményezett. Továbbmenőleg, miután a deficit novemberben 2,30 Ft volt q-ként, aminek a kerüköltség csökkentő tervezet szerint májusig a felét, vagyis 1,15 Ft-ot kell megtakarítani. Januárban ez a feladat tulajdonképpen már teljes mértékben megoldást nyert. A januári jó eredmények a következő okokra vezethetők vissza: 1. a munka verseny re, amely különösen Nógrádban és Borsodban mozgatott meg tömegeket; 2. a szakmányrendszer bevezetésére, ami a munkás munkakedvét fokozta; 3. a január elején már folyamatba tett deficit csökkentési intézkedésekre (üzemkoncentráció, műszak arányosítás, fejtési rendszerek megváltoztatása, gépesítések); 4. a január hónapban megszokott (szezonális) emelkedésekre. 1947-ben is a legerősebb hónap január és március volt. A februári rossz eredménynek legfőbb oka a szén készletezése volt. Februárban naponta már 200—250 vagon szén volt az a mennyiség, amit nem diszponált el az Anyag és Arhivatal és így nem lehetett elszállítani. A szén készletezése miatt részben föld alatti munkaerőket kellett elvonni a termelő munkától, csillehiány állott be, és nem utolsósorban pszichológiailag igen nyomasztólag hatott a dolgozókra. A februári teljesítmény- és kerüköltség adatok még nincsenek meg, de minden bizonnyal rosszabbak lesznek mint a januáriak voltak, miután a termelés naponta 275 vagonnal csökkent. Bizonyos azonban, hogy novemberrel szemben a kép kedvezőbb lesz. Az elért eredmények és hibák kiértékeléséből a következő feladatok adódnak: 1. legfontosabb a feleslegek elhelyezéséről gondoskodni.

2 A napi 180 vagon felesleg elhelyezését a következőképpen próbáljuk megoldani: a) Tatabányán és Dorogon napi 80 vagon szenet akarunk készletezni, erre a megfelelő helyek rendelkezésre is állnak; b) a borsodi és nógrádi szenekből napi 40 vagon darabos háztartási szenet fogunk tartalékolni; c) a csehek hajlandók átvenni 40 vagon tatai, dorogi és nógrádi szenet, csak sajnos féláron. Azonban úgy a GF, mint a Tervhivatal elfogadja ezt a kényszermegoldást, mert a termelés lefékezése egyrészt úgy lehangolná a bányászokat, hogy hosszú ideig nem lehetne őket több termelésre buzdítani, másrészt a kisebb termelés következtében a kerüköltség emelkedne, s az összteljesítmény romlana még nagyobb összeggel, mint amennyit kedvezőtlen széneladásból származó veszteség okoz; d) kisebb bányák bezárásával szintén elérhető lenne 20 vagon csökkentés, ezen munkások elhelyezéséről Borsodban gondoskodni is tudnának.