Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

246/A-G RÉSZLETEK AZ 1947. DECEMBER 12-ÉN KÖTÖTT BÁNYÁSZATI KOLLEKTÍV SZERZŐDÉST TÁRGYALÓ SZAKSZERVEZETI ÉRTEKEZLETEK JEGYZŐKÖNYVEIBŐL, ILLETVE AZ EZEKRŐL KÉSZÜLT JELENTÉSEKBŐL A Ózd, 1948. január 19. AZ ÓZDI BÁNYAKÖRZET ÜZEMI ÉRTEKEZLETÉNEK JEGYZŐKÖNYVÉBŐL Horváthy Lóránd: Addig kár beszélni a lakbér és világítási pótlék megtérítésének az elfogadásáról vagy el nem fogadásáról, míg a bányászatban foglalkoztatott külszíni urasági és szakmunkások bérezését össze nem tudjuk hasonlítani a gyári munkavállalók bérezésével, mert ha az előbbi keresetek azonos nívón lesznek az ózdi szakmunkásokéval, akkor a lakbér és világítási pótlék megvonása nem okoz különösebb sérelmet. Több felszólalás történt, hogy a gyárban még mindig magasabbak a keresetek. Haklik Ferenc: arra a kijelentésekre, hogy a kollektív szerződés eló'készíto tárgyalásain részt vett és így módjában lett volna ezekhez a kérdésekhez akkor hozzászólni, azzal válaszol, hogy a kollektív szerződést az ő és Blaha elvtárs javaslatára kötötték volna meg, akkor máma Ők lennének a legnépszerűbb emberek. Továbbiakban újra rátér a rokkant vájárok ügyére, és kijelenti, hogy a maga részéről nem fogadja el a kollektív szerződés erre vonatkozó rendelkezését. Mint jó kommunista tudja azt, hogy a demokráciában csak előre lehet menni, az pedig, ha a rokkant vájároknak még további munkájuk esetére csak a vájár-alapkereset 80%-át térítik meg, egyenesen visszafelé haladást jelent. Petik Kálmán: a külszíniek lakás- és világítás költségmegtérítésére visszatérve kijelenti, hogy ezt sikerült oly alacsonyra megállapítani, hogy ennek anyagi jelentősége nincs, csupán lélektani jelentősége van. Elmondja, hogy a Szaktanács arra törekedett a kollektív szerződés megállapításánál, hogy amint a nehézipar 600 000 dolgozója megfizeti a lakást és világítást, úgy fizessék meg azt a bányászok is. Azonban a bányászszakszervezet kivívta, hogy csak a külszíni dolgozóknak kell megfizetni, s azoknak is lényegesen kevesebbet, mint a NIK dolgozóknak. i Petik K.: Befejező hozzászólásában szól azokhoz, akik a régi szerzett jogokra hivatkoznak. Kérdezi, hogy régi szerzett jog volt-e a 25 fizetett munkanap, avagy a 11 fizetett ünnepnap stb., amit már mind a demokrácia vívott ki. Szálljunk magunkba — mondja —, és valljuk be, hogy az elmúlt évben az előírt