Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

den alapot nélkülöz, mert hiszen bármennyire vádaskodnak az elvtársak úgy az üzemi bizottságokban, mint a szakszervezetekben munkások vannak, kik számolnak azzal, hogy ha olyan rendeleteket és munkaidő' meghatározásokat hoznak, mely a munkásokra rossz, leváltásuk esetén önmaguknak is rosszat csinálnának, mert őrájuk is az vár. Az a hang pedig, hogy kilépnek a pártból és a szakszervezetből, én csak a szakszervezeti kérdésre válaszolok. Ha az elvtársak úgy látják, hogy a szakszervezet nem csinál semmit a munkások érdekében, úgy kénytelen vagyok ennek az állításnak az ellenkezőjét bebizonyítani. A múltban nem volt szakszervezetünk, illetve volt, csak nagyon kevés létszámmal rendelkezett, de minden bányász a keresetének 22—28%-ig terjedő részét különböző adó címén levonták. Betegsegélyező, nyugbérjárulék, kereseti adó, külön adó, rokkant adó címen, melyet most az elvtársak nem fizetnek. Téves lenne azonban azt hinni, hogy ez nem a szakszervezet munkája, hanem csak az isten akaratából született meg. Azonkívül ugyancsak a szakszervezetnek köszönhető az is, hogy a fizetéses szabadság egy évi eltöltött munka után 12 nap, és 14 év után pedig 25 nap, amely a múltban nyolc napnál több nem lehetett. Azonkívül, van évente nyolc fizetett ünnepnapja, amelyről a múltban álmodni sem mertek. Ajánlatos lenne ezeket összegezni, és kiszámítani, hogy vajon melyik több: évente 72 forint szakszervezeti járulékot fizetni, vagy az eddig elsorolt szerzett jogokat elveszteni. Az elégedetlenkedő elvtársaknak az a hibájuk, hogy mindenről megfeledkeznek, a szakszervezet által kiharcolt eredményeket semminek tekintik, mindig csak a kötelesség teljesítésére panaszkodnak. Márpedig a jogok kötelezettséget is vonnak maguk után, és csúnya dolog a kalácsból csak a mazsolát kiszedni és a többit otthagyni. Ha a farkaslyuki elvtársak úgy látják, hogy a szakszervezet rájuk nézve káros és hátrányt jelent, nem muszáj, hogy tagjai legyenek, de ez esetben rájuk nézve a szakszervezet által kötött kollektív szerződés nem lesz érvényes, és számoljanak a fent említett szerzett jogok elvesztésével, ami mégiscsak szégyen lenne a farkaslyuki bányamunkásságra, hogy ők nem hajlandók az ország többi bányamunkásaival együtt harcolni a bányamunkásság felemelkedéséért, viszont a jókat magukra nézve szeretnék érvényesnek megtartani. A farkaslyuki elvtársaknak a fő feladata az kell hogy legyen, hogy ezt a kísérleti hónapot lelkiismeretesen kísérletezzék ki. Mert, ha jó lesz, abból nekik is hasznuk lesz, viszont, ha nem lelkiismeretesen kísérletezik ki, mint ahogy már az eddigi eredményekből is kitűnik és ez másutt is jó lesz, akkor országos viszonylatban bevezetik, amiből azután tényleg a farkaslyuki elvtársaknak a makacskodásuk miatt hátrányaik lesznek. Az eddigi eredmények két ellentétet mutatnak. Hivatkoznak arra, hogy az elvtársak fáradtabbak, mint máskor voltak. Viszont a termelés nem emelkedett semmit. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, ha egy ember nyolc órát a munka-