Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

Pótlásra csak a déli részen, Nagybátonyban van lehetőség, ahol jó minőségű szénmező azonban 330 m mélységben fekszik. Ennek feltárása 2,5 évet igényel. Az időközi hiányt kénytelenek vagyunk a borsodi medencéből pótolni. Borsodban a salgótarjáni pótlást nem új szénmezők feltárásával, hanem apró üzemek koncentrálásával, a feltárás és bányászat racionalizálásával tervezzük, s ezen a téren máris számottevő eredményt értünk el. Dorog 1941. évben érte el virágzásának csúcspontját, azóta rohamosan esik jelentősége úgy szénmennyiség, mint minőség tekintetében. Itt az elfulladt, de rendkívül vízveszélyes bányák óvatos és lassú víztelenítése indokolt csak, mert a szűkreszabott anyagi lehetőségek nem engedik meg azt, hogy nagy beruházásokat bizonytalan értékű bányák újranyitására kockáztassunk. Ez a feladat csak a széntermelés és termelési költség egyensúlyának bekövetkezése után kerülhet előtérbe. Ebben a medencében tervünk a racionalizáláson felül új, vízveszélytől mérsékeltebben fenyegetett szénmedence felkutatása és a víztelenítési eljárás módosítása. A 3 éves terv keretén belül lényeges fejlődésre itt nincs kilátás. A tatabányai kerület fejlesztése egyik legfőbb célunk. Fejlesztést egyrészt racionalizálással, gépesítéssel, másrészt új feltárással, a XIX. aknai hatalmas és kitűnő minőségű szénmező megtámadásával vettük tervbe. Tatabánya fejlődése a mérsékelten folyósított beruházási költségek ellenére figyelemreméltó. A tervezett 300 m mély XIX. aknai mező megnyitása sajnos 3 évet igényel. Oroszlányi mező fokozottabb megtámadását gátolja az a körülmény, hogy az innen kikerülő termelés 38— 40%-a palás szén. A dunántúli kerület dudari és pusztavámi bányászata hivatott arra, hogy a hatalmas arányokban iparosodott Dunántúl emelkedő szénszükségletét jó minőségű szénnel biztosítsa. Pusztavám 1, Dudar 2 év múlva lép be termelésével fokozatosan a szénszükséglet enyhítésébe. A mecseki kerületben nagyon sivár a helyzet. Az északi bányák kimerülőben vannak, szénvagyonuk országos viszonylatban jelentéktelen. Komló ezzel szemben hatalmas, kitűnő szénvagyonnal rendelkezik, a mélység és a külszíni terep azonban óriási beruházási összegek invesztálását teszi szükségessé, és az ellenérték, a többtermelés csak 5—6 év múltán fog jelentkezni számottevő mértékben. Lignitbányáink fejlődését a péti ipartelep, illetve a mátravidéki erőmű szükséglete szabja meg. A vázolt helyzet eredményezi azt, hogy a 3 éves terv szénszükségletét előbb csak mennyiségileg s csak bizonyos elmaradással tudjuk a békebeli minőségben, illetve elosztásban biztosítani. Az elmaradás fokát csökkentheti a beruházási összegek tervszerű rendelkezésre bocsátása, de lényegesen megnöveli, ha csak a közvetlenül a termelés fokozásával összefüggő beruházás kerül folyósításra. A hiv. másolat hiteléül Jó szerencsét! Mezőhegyi Zoltán min. s. hiv. igazgató