Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

V. A HÁROMÉVES TERV IDŐSZAKA

ság sorsáról. Ezzel kapcsolatosan a megjelentek egyhangúlag elítélik a salgótarjáni központi vezetőséget. Súlyos hibának tartják a megjelent vezetőségi tagok, hogy hosszú időn keresztül egyáltalán nem történt meg, hogy a medencében dolgozó összes vezetőséget egy közös gyűlésre (havonkint) behívták volna Salgótarjánba, hogy tájékoztatva lettek volna a helyi vezetőségek is azokról az eseményekről, melyek a munkásságot érintik. Ezeken a gyűléseken ugyanis egyhangúlag meg lehetett volna vitatni azokat a dolgokat, ami miatt az üzemeknél folyton felzúdulások vannak, ami a termelés rovására megy. 3. A vezetőségi tagok megemlítik, hogy a munkásság a munkahelyeken többször felemlíti, hogy a lisztben még ez idáig lényegesebb javulást nem vettek észre, és a nullás liszt mennyiségét kevésnek találják. A kisterenyei élelemtárban vételező munkások megemlítik, hogy pl. a Kisterenyén vagy Zagyvapálfalván kimért liszt minősége között is lényeges különbség van. Követelik a bányamunkások, hogy a zsíradagot is emeljék feljebb. 4. Az összvezetőség javasolja, hogy a bánya kötelékében dolgozó összes szellemi, műszaki és magánalkalmazott munkavállalókat egy kollektív szerződésbe sorolják be, továbbá fizetésük is a vájárátlaghoz legyen kötve. Ugyancsak a vájárátlaghoz legyen szabva üzemi bizottságok fizetése is, továbbá tisztviselői kinevezéseket szüntessék be. 5. Az őszi és karácsonyi segélyt, mint a munkásság szerzett jogát adják vissza, mert úgy látja a munkásság, hogy a folytonos áremelkedés következtében sem őszi, sem karácsonyi beszerzést nem tud eszközölni. Ezzel egyidejűleg követeli a bányamunkásság, hogy az élelemtárba érkező élelmiszereket, mint pl. a burgonya, hitelbe adják ki, mert így nem fordulhat az elő, hogy a nagyobb fizetésű egyének nagy mennyiséget vásárolnak fel. 6. Követelik a vezetőségi tagok, hogy a szakszerv, felső vezetősége hasson oda, hogy a bányamunkásság is olcsóbb bakancsot és ruhát kapjon (70 Ft bakancs). 7. A vidéki munkásság vezetői kérik a megjelent elvtársakat, hogy vállaljanak velük is szolidaritást az ügyben amit már régen követelnek, hogy a villamos fűtését valamiképpen létesítsék meg, és a megállóhelyeken fűtött villamosmegállóról gondoskodva legyen. Amennyiben ez nem teljesíthető, úgy autót adjanak a munkásság hazaszállítására, mert tarthatatlan az a helyzet, hogy a vidéki munkásokkal nem törődnek. Azok a vidéki munkások, akik távol laknak, követelik, hogy távolsági pótlékot kapjanak azért mert ők reggel fél négykor már felkelnek, hogy munkahelyeikre elérhessenek, viszont családi körükbe este fél hatra kerülnek. Ugyanakkor egy bányamester, aki például helyben lakik, és reggel, beszállás előtt egy órával bejön az üzemhez, túlóradíjat kap, ami havi 100—150 Ft-ot kitesz. 8. A megjelentek kifogásolják, hogy a termelési biztosok kapják a termelési pótlékot, és ugyanakkor a munkásnak nem adnak.