Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

házak építésére amortizációs kölcsön formájában 4 millió forintos hitelkeretet szíveskedjék rendelkezésünkre bocsátani. Kérésünk támogatására felhozzuk, hogy bányamunkásaink tudomására jutott már, hogy a pécsi bányászok egy hitelszövetkezet útján hasonló célra nagyobb összeget kaptak. Munkásaink erről értesülvén nagy várakozással tekintenek a további hasonló akciók elé, és a minisztériumtól remélik kérelmük méltányos elintézését. Köztudomású, hogy a bányamunkásság országszerte milyen nehéz lakásviszonyok között él, és a termelés fokozása édekében feltétlenül szükségesnek látszik a lakáskérdés kielégítő megoldása. Tekintettel arra, hogy a Magyar Állami Szénbányák Rt. a maga részéről az építkezéshez szükséges tőkét nem tudja a munkásság rendelkezésére bocsátani, kénytelenek vagyunk ez ügyben a miniszter úrhoz fordulni és támogatását kérni. Tisztelettel Magyar Állami Szénbányák Részvénytársaság Szilágyi Sági Tisztázat. — UMKL B. Közig. r. i. 83 685/1948. A fenti kérvény keletkezésével nagyjából egyidőben a Szénbányászati Ipari Termelési Bizottság azzal a javaslattal fordult az iparügyi miniszterhez, hogy a MÁSZ dolgozói részére hozzanak létre lakásépítő szövetkezetet, „hogy a munkásság lakásszerzési kívánságát és készségét a Magyar Állami Szénbányák lakástermelési kötelezettségébe szövetkezeti formában bekapcsolja" A javaslatot az Iparügyi Minisztérium 1947. június 25-i dátummal megküldte a MÁSZ-nak. A MÁSZ válasza nem ismeretes. A közölt beadvány nyomán a MASZ, a bányászszakszervezet és a minisztérium képviselői megbeszélést tartottak, ahol megállapították: „a bányamunkások lakásépítése a bányászat érdekeit szolgálja, amennyiben a saját házzal rendelkező bányamunkás, tapasztalat szerint mindig a bányatelepen fog munkát vállalni és gyermekeit is bányamunkásnak fogja nevelni:'' A MÁSZ elgondolása az volt, hogy a 4 milliós kölcsönt addig is, míg esetleg egy központi házépítő szövetkezet megalakul, maga a MASZ kezelné. Ezért a minisztérium 1947. szeptemberében felszólította a MASZ-t, hogy az építési igényeket mérje fel. 1948 augusztusáig az ügyben érdemi fejlemény nem történt (l. dr. Erpf Ede feljegyzését a MASZ közölt hitelkérelmére — u.o.). A bányászház-építéssel foglalkozó szövetkezet a későbbiek során sem alakult meg. Az Országos Házépítő Szövetkezet (OHESZ) azonban be kívánt kapcsolódni a bányászházak építésébe. 1948-ban az OHESZ és a MÁSZ megállapodtak, hogy 3—3 millió forintot fordítanak az 1949-es tervévben bányászlakás építésre, ami kb. 200 bányászház felépítését jelentette volna (La MÁSZ ügy vezetőségének 1948. október 1-i ülését — UMKL MÁSZ —• 3.). A MASZ decentralizálásával azonban ez az elképzelés lekerült a napirendről; csak 1952-ben, a Bányász Sajátház Akcióval indult meg intenzívebben a bányászok házépítése.