Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

202 Budapest, 1947. május 5. AZ IPARI ROBBANÓANYAG RT. BEADVÁNYA A MINISZTERELNÖKHÖZ: A MÁSZ AZ ÁTVETT ROBBANÓANYAG ÁRÁNAK CSAK TÖREDÉK RÉSZÉT FIZETI KI Miniszterelnök Úr! Az 1921. évi XXIII. tc. 20. §.-ában foglalt rendelkezés értelmében a robbanóanyagok gyártása és forgalomba hozatala állami egyedáruságot képez. A Minisztertanács által jóváhagyott és jelenleg is érvényben levő szerződése értelmében a magyar kincstár a robbanóanyagokra vonatkozó egyedáruságot velünk együtt gyakorolja, ennek folytán vállalatunk egyedül jogosult Magyarországon robbanóanyagot és gyújtózsinórt gyártani, szükség esetén külföldről beszerezni és forgalomba hozni. A robbanóanyagok és gyújtózsinórok túlnyomó nagy részét a szénbányák használják, mert ezek nélkül üzemük nem tartható fenn. Vállalatunk fennállásának egész ideje alatt a szénbányák államosításáig, vagyis 1946 július végéig az összes szén- és egyéb bányák az általuk szükségelt robbanóanyagok és gyújtózsinórok vételárát előzetesen lefizették, és csak a tényleg kifizetett anyagok leszállítása történt meg. A Magyar Állami Szénbányák Rt. megalakulásával azonban ez a helyzet lényegesen megváltozott, mert nevezett vállalat állandó pénzhiányára való hivatkozással 1946. augusztus 1-tŐl kezdve az átvett anyagok vételárának csak töredékét fizette. Bár hetenként úgyszólván nap-nap után sürgettük a Magyar Állami Szénbányák Rt. illetékes osztályánál az átvett anyagok vételárának teljes kiegyenlítését, igyekezetünk mindeddig eredményre nem vezetett. Éppúgy eredménytelenek voltak az iparügyi miniszter úrnál, a Gazdasági Főtanácsnál, valamint Vas Zoltán államtitkár úrnál többrendbeli személyes és írásbeli előterjesztéseink is. A helyzet oda alakult, hogy a Magyar Állami Szénbányák Rt. tartozása ez idő szerint kereken 4 300 000 forintot tesz ki, és jellemzésül csak azt említjük meg, hogy 1947 április havában 600 000 forint értékű árut szállítottunk le, és erre csak 200 000 forintot kaptunk. A Magyar Állami Szénbányák Rt. részéről tanúsított ez a fizetési késedelem rövidesen azt fogja eredményezni, hogy kénytelenek leszünk üzemeinket leállítani, mert pénzhiány folytán sem a munkavállalóinknak, sem a szállítóinknak járó összegeket nem tudjuk kiegyenlíteni —, megfelelő munkaerők és nyersanyag nélkül pedig ilyen veszélyes üzem nem folytatható.