Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

Hogy a rendelet hatályon kívül helyezését, illetve módosítását a szakszervezet tudomásul vétele dacára kérjük, annak okai a következők: Különböző nemzetgazdasági okoknál fogva természetesnek tartjuk, hogy a ki nem váltott szenet készpénzzel nem lehet a munkaadónak megváltani, azonban érthetetlen, de sérelmes is azon tény, hogy csak a tárgyi hónapban lehet elvinni az arra hónapra eső illetmény szenet. Ha csak a dudari bányamunkások helyzetét vizsgáljuk, akkor is feltétlenül figyelembe kell venni úgy a munkaügyi főosztálynak, mint a szakszervezetnek, hogy a dudari munkások családjának 90%-a 10—14 km távolságra lakik a bányától. Az aránylag nagy távolságon kívül, mint újabb nehézség mutatkozik, hogy bányamunkásainknak igavonó állatjuk egyáltalán nincs, tehát saját költségükre fuvarossal kell hazavitetni szenüket. Ha a téli utakat járhatatlanná tevő időjárást (amikor nemcsak a nagy távolságokra történő fuvarozás, hanem még a gyalogos közlekedés is lehetetlen) nem is vesszük figyelembe, akkor is feltétlen a rendelet ellen szól az, hogy fuvarost nem lehet akkor kapni, amikor azt a munkás akarja, mert hiszen egy községben 50—60 bányászcsalád is van. Jönnek a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkák, s akkor fuvart egyáltalán nem lehet kapni. Fentiektől eltekintve a bányamunkásság belátja azt, hogy a szenet elsősorban a gyárak szükségletének fedezésére termeli, mely üzemeknek bizony sok esetben nagyon sürgős a szénellátásuk biztosítása (megakadályozandó a gyár leállása s a munkástestvérek kenyér nélkül maradása), tehát sürgős szállítás esetén éppen a munkásság van azon, hogy illetményszenét inkább pillanatnyilag hagyja. Továbbmegyünk. A munkaügyi főosztály s a szakszervezet által is tudott dolog, hogy fuvarköltség 10—14 km-t véve figyelembe, elég magas, az is meghatározott, hogy egy családos bányász havi szénjárandósága 5 q, s így 20—30 Ft fuvarköltség mellett bizony súlyosan megdolgozott s megfizetett szénnel tüzel éppen a bányász! Gazdaságosabb tehát, ha a bányász két-három havi járandóságát viszi el egyszerre. Úgy a dudari szakszervezet, mint az üzemi bizottság a fentieket méltányolandónak tartja, s feltétlen elvárja, hogy a kérdéses rendeletet a munkaügyi főosztály saját belátása — de a munkásságra előnyös kivitel szerint megváltoztassa vagy hatálytalanítsa. Jó szerencsét! üb elnök szakszervezeti elnök Másolat. — SZOT Lt. 1947/23. A MA SZ 1946. október 25-én, afekete kereskedelem megszüntetése érdekében, rendeletben tiltotta meg az illetményszén eladását, illetve elcserélését. A rendelet ugyanakkor lehetővé tette, hogy a bányászokfölös szenüket a bányaigazgatóságnak hivatalos áron visszaadják (4/1946. VII. MASZ sz. r.). 1947. december 17-én a MÁSZ újabb rendeletben mondta ki, hogy a bányászok havonta váltsák ki illetményszenüket. Lehetővé tették azonban, hogy a ki nem váltott szénjárandóságért bányaár plusz 10%-os felárat fizessen a vállalat (51/1947. VII. MÁSZ sz. r.). 1948. március 31-én újabb illetményszén rendeletet adott ki a MASZ: „Széntermelésünk örven-