Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

foglaljanak állást minden olyan irányzattal szemben, amely a munkafegyelem megszilárdulását akadályozza, a felügyelet megjavulását gátolja és a normák leszorítására irányul. Végül a konferencia a bányászszervezetek feladatául szabja meg, hogy a dolgozókat felvilágosítsa arról, hogy a fegyelem helyreállítása, a felügyelet megjavulása, a normák betartása érdeke a dolgozóknak. Meg kell értetni a bányák dolgozóival, hogy életszínvonalemelkedést a több bér csak akkor eredményez, ha az többtermelésből ered és nem a norma leszorításából. 5. A konferencia követeli, hogy a Magyar Állami Szénbányák Rt. igazgatóságában a bányamunkásság képviselői egyharmad arányban helyet kapjanak. A felszabadulás után a bányászság hősies és áldozatos munkával megindította a termelést és megvívta a széncsatát az inflációs idők nélkülözései közepette. A bányamunkásság ez idő alatt számos példáját adta annak, hogy soraiban megfelelő számban vannak vezetőképes és kezdeményező munkások. Ezeknek az Állami Szénbányák igazgatóságában, ügyvezetésében és az üzemek igazgatásában helyet kell biztosítani. 6. A hároméves bányászati gazdasági tervsikerek megvalósítása csak a bányászatban dolgozók teljes összefogásával érhető el. A tervszerű, egybehangolt munka megteremtésén felül a teljesítménnyel összefüggő és a dolgozók érdekeit, valamint a termelés növekedésének szempontjait egyaránt figyelembevevő bérezési rendszer kialakítása is szükséges. Ezek csak úgy valósíthatók meg, ha a szénbányászatban foglalkoztatott összes dolgozók egy közös szakszervezetbe tömörülnek. A konferencia kívánatosnak találja úgy a dolgozók, mint a termelés szempontjából a bányászatban a modern típusú ipari szakszervezet kialakítását. Felhívja ezért a Bányamunkások Szabad Szakszervezetét, a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetét, valamint a többi érdekelt szakszervezeteket és a Szakszervezeti Tanácsot a bányaipari szakszervezet mielőbbi megalkotására. 7. A konferencia felhívja a Bányamunkások Szakszervezetét, hogy indítson akciót arra nézve, hogy a bányászatban és az azzal kapcsolatban levő ipari üzemekben foglalkoztatott munkások egyes kategóriái (vájárok, vegyimunkások) szakmai átminősítést kapjanak, és szakmunkásokká, illetve segédekké minősíttessenek. 8. A konferencia megállapítja, hogy a szakszervezetet munkájában meg kell erősíteni, és ezért felhívja a pártszervezeteket, hogy megfelelő aktívákat bocsásson a szakszervezet rendelkezésére, illetve rendelje be ezeket a szakszervezetbe munkára. 9. A múlt év őszén lezajlott nemzetgyűlési választások eredményei megmutatták azt, hogy a bányavidékek dolgozói túlnyomó többségükben, sőt egyes helyeken úgyszólván teljes egészében pártunk mögött állanak. Azokban a bányaüzemekben, hol januárban az üzemi bizottsági választások megtörténtek, a választási eredmények ugyancsak azt tanúsítják, hogy pártunk a bányamunkásság teljes bizalmát élvezi. Az egyes bányavidékeken a közelmúltban lefolyt sztrájkok és felmerült sztrájkveszélyek azonban arra vallanak, hogy a reakciónak és a reakció ügynökeinek, a peyeristáknak helyenként és átmenetileg sikerült a munkásokat helytelen