Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE

ügyeljünk arra, hogy a szavazati többségünk mind az igazgatóságban, mind a végrehajtó bizottságban feltétlenül megmaradjon. Az áldatlan állapot egyik jellegzetessége az is, hogy Vas Zoltán továbbra is szóbeli, sőt írásbeli rendelkezéseket bocsát ki a MÁSZ ügyeiben, tekintet nélkül az igazgatóság határozataira. Ehhez természetesen semmiféle jogalappal nem rendelkezik, hacsak azt nem számítjuk, hogy Lángot és engem továbbra is úgy tekint, mint a Gazdasági Főtanácsnak a MÁSZ-hoz vezényelt osztályfőnökeit. így pl. legutóbb utasítást adott, hogy a statisztikai osztály három főtisztviselőjének fejenként 1000 forint jutalom adassék jól végzett munkájukért, és még szerencsésnek nevezhető, hogy a három főtisztviselő véletlenül a Kisgazda Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt tagjaiból állott. Továbbá a jelentéshez mellékelem egy leiratának másolatát, melyben közvetlenül utasításokat adott a MÁSZ személyzeti osztályának.

3 Nem teszem vita tárgyává, hogy a szóban forgó kérdésben álláspontja helyes-e vagy helytelen (hajlamos vagyok ti. arra, hogy néki adjak igazat, mivel nehezen tartom képviselhetőnek a szellemi munkások számára a fizikai munkásoknál magasabb mennyiségű és nagyobb megváltási árral bíró illetményszén kiutalását akkor, amikor Bán elvtárs inkább engedte a tatabányai sztrájkot, mintsem felemelje a kollektív szerződés meghatározta illetményszén mennyiségét) — azonban ilyen rendelkezéseket csupán az. igazgatóság adhat. Ugyanakkor azonban hasonló egyéni akcióktól a mi embereink sem riadnak vissza, és ugyancsak idemellékelem Fischer Richárd elvtársnak a borsodi bányaigazgatóhoz intézett levelét, melyet Vas Zoltántól kaptam a rávezetett megjegyzéssel együtt, hogy mutassam be azt Bán elvtársnak.

4 Ezek a kérdések várnak most sürgős elintézésre és magam is azt tartom leghelyesebbnek, ha végre elrendeztetnének az összes problémák, megszűnnének az összes provizóriumok, hogy az Állami Szénbányászat körül senki máson ne törje már a fejét, mint a termelésen és a rentabilitáson. Kérem tehát Bán elvtársat, hogy jelöljön meg megfelelő terminust, amikor Vas Zoltánnal fentiek értelmében ezeket a kérdéseket megbeszélni hajlandó. Tímár Tisztázat. — UMKL Kelemen Gyula r. i. A jelentést Tímár László nem mint a MÁSZ alelnöke készítette, hanem mint az SZDP Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője, az Osztály 1. számú jelentéseként. 1 Az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok névsorát 1946. december 3-án tették közzé (MK 1946/276.). Az ekkor kinevezett 16 igazgatósági tagból — a szociáldemokrata irányítású Iparügyi Minisztérium 51%-os részvény többségének megfelelően — hét volt az SZDP, négy az MKP, kettőazFKgP tagja, kettő pártonkívüli és egy a PDP tagja (UMKL MÁSZ — 1.). Megjegyzendő, hogy az Rt. tényleges irányítása az MKP szempontjából kedvezőbb összetételű Végrehajtó Bizottság kezében volt. 2 A bányászszakszervezet — melynek vezetésében, mint általában a szakszervezeteknél, kommunista túlsúly érvényesült — már 1946. október 10-én az államosított szénbányák szervezetével kapcsolatosan javasolta az Iparügyi Minisztériumnak: „.. .a munkavállalók részére az államosított bányák irányítását végző szervekben képviseltetésre helyet biztosítani szíveskedjenek. Kér az