Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

Kondó, 1945. február 24. A LUDNAVÖLGYI KŐSZÉNBÁNYA KONDÓI BÁNYATELEP MUNKÁSTANÁCSÁNAK ÉS BÁNYA VEZETÉSÉNEK BEADVÁNYA A BÁNYÁSZSZAKSZERVEZETHEZ A TERMELÉS FOLYTATÁSÁNAK AKADÁLYAIRÓL Tekintetes Magyar Bányamunkások Szabad Szakszervezetének Központi Vezetősége! Budapest Tiszteletteljelentjük a T. Központi Vezetőségnek. 1. Bányaüzemünk a Vörös Hadsereg 1944. december 11-i diadalmas bevonulása és környékünk dolgozó népének felszabadítása után a termelőmunkát azonnal megkezdte, az orosz katonai parancsnokság rendelkezésére 1945. I. hó 1-től 1945. II. hó 20-ig cca. 550 vagon szenet szállítottunk el különböző állomásokra, amiért még a mai napig egy fillér ellenértéket nem kaptunk. Miután bányaüzemünk az elmúlt évben is a zsidó tulajdonosok elhurcolása után pénzügyi nehézségekkel küzdött, úgy, hogy az 1944. év december hónapra esedékes munkabérfizetések rendezése és az új termelőmunka megindításához szükséges felszerelések beszerzése után a pénzünk teljesen elfogyott s emiatt alkalmazottainkat 1945. január hónapra már nem tudtuk kifizetni. Mivel a szénnel jelenleg nem rendelkezhetünk, pénzt szerezni nem tudunk, ezért kérjük a T. Központi Vezetőséget, hasson oda, hogy a kitermelt és elszállított szénért, üzemünknél megkezdődött áldásos szociális reform keretén belül megállapítandó munkabérekhez és az üzem továbbfejlesztéséhez szükséges beruházásokhoz viszonyított szén árat állapítsanak és fizessenek meg. 2. Bányaalkalmazottaink élelmiszer-ellátásánál a helyzet szintén súlyos és sürgős orvoslást kíván, ugyanis az orosz katonai parancsnokság minden igyekezete ellenére is alkalmazottaink élelmiszer-ellátását, ill. szükségletét jelenleg biztosítani nem tudja, viszont üzemünk ezt saját keretén belül biztosítani tudná, amennyiben sürgősen pénzt kapna, vagy módot és lehetőséget arra, hogy napi széntermelésünk egy bizonyos %-át élelmiszerért elcserélhetné és azt vasúton vagonban elszállíthatná, így az alkalmazottaink élelmiszer-ellátását biztosítanánk, a munkakedv, teljesítmény és a széntermelés fokozódna, miáltal az élelemért kiadott szénmennyiséget pótolnánk. 3. A szociális reformok keretén belül, alkalmazottaink egészségügyi védelmének szem előtt tartásával sürgősen szükségesnek tartjuk, hogy a körzetünkhöz tartozó