Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)
IV. A STABILIZÁCIÓTÓL A HÁROMÉVES TERVIG; AZ ÁLLAMI SZÉNBÁNYÁSZAT ELSŐ ÉVE
143 Budapest, 1947. június 23. A MAGYAR BÁNYA- ÉS KOHÓVÁLLALATOK EGYESÜLETÉNEK KÖZGYŰLÉSI JELENTÉSE Sok évtizedes múltra visszatekintő egyesületünk az egyik legrégibb magyar gyáripari érdekképviselet megfogyatkozva érte el mai közgyűlésünket, mert hiszen a kötelékünkbe tartozott legfontosabb termelési ág, a szénbányászat, üzemeinek túlnyomó nagy többségében államosítva van. Ilyen körülmények között nem utolsó sorban múltunkra, továbbá az utolsó két év valóban gazdaságtörténeti jelentőségű eseményeire való tekintettel szükségesnek tartjuk, hogy röviden visszatekintsünk a felszabadulás óta eltelt időszakra, nem azért, hogy felidézzük a vitákat, melyek elsősorban a magyar szénbányászat centrális problémájának, az államosításnak kifejezését kísérték, vagy hogy minden részletre kiterjeszkedjünk, hanem, hogy legalább a legfontosabb történteket összefoglaljuk és feljegyezzük. * Keletről nyugat felé haladó irányba fokozatosan történt 1944 november hónapjától 1945. március végéig az egyes bányaüzemek felszabadulása s az üzembe helyezés attól függően, hogy az egyes telepek a harci események következtében [milyenl károsodást szenvedtek. Míg a keleti országrészen a borsodi és salgótarjáni, valamint a déli, a pécsi medencében a német csapatok visszavonulása megtörtént anélkül, hogy a bányavidék hosszabb harcok színhelye lett volna, addig a Dunántúl közép és északi részén az esztergomi, tokodi, dorogi, tatai vidéken elkeseredett harcok hullámzottak, melyek különösen a dorogi és a várpalotai körzetben okoztak nemcsak jelentős károkat, de hosszabb üzemszünetet is. Egyesületünk irattára is — a főváros egyik legexponáltabb helyén levő épületben — áldozata lett az ostromnak. Az Iparügyi Minisztérium csupán a magyar gyáripar (több mint 2 milliárd pengő) háborús káraira vonatkozó felvételeit tette közzé. A bányászat kárai a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége felvételei, illetőleg becslése szerint mintegy 109 millió 1938-as értékű pengőt tettek ki. Egyesületünk a felszabadulás után újra megkezdte működését; helyzetünk és veszteségeink számbavételét. Egyik első összejövetelünkön kaptuk a lesújtó hírt, hogy volt elnökünk Vida Jenő hazájától távol, deportálásban mártírhalált halt. Emlékének szenteltük 1945. május 24-én tartott ülésünket. A felszabadulás első napjaiban Budán tragikus körülmények között halt meg Mátyás Jenő társelnökünk, majd elköltözött az élők sorából dr. Vizer Vilmos elnökünk is. Súlyos vesz-
