Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

tisztviselőkre nézve, akiknek megtartása már azért is fontos, mert különben a szocializált üzemekben az értékes ipari típus lassanként kiszorul az adminisztrációs típus előretörése folytán. Áll ez elsősorban a tehetséges kezdeményező típusú alkalmazottakra, melyeket az állami előmenetel szűk kereteiből magához vonzaná a magángazdaság. ' A múltból fentiek igazolására kitűnő például szolgálhattak az állami szénbányák. Mindannyian tudjuk, milyen eredményeket értek el akár termelési, akár technikai vagy szociális téren. Könnyen lehetne erre azt mondani, hogy az más „állam" volt. Semmi esetre sem szabadna a most államosítás alá kerülő bányáknál ezt a szellemet meghonosítani, hanem az eddig is állami tulajdonban levő bányáknál a vezetést a magángazdaságból átvett, kipróbált vezetők kezeibe kellene helyezni és akkor rövid időn belül igazolódni fog mindaz, amit fentiekben kifejtettem. • : Figyelembe veendő továbbá, hogy a bürokratikus adminisztrációval járó szocializálás nem fogja megszüntetni a nyugtalanságot és bizonytalanságot a munkásság között, azért a munkásságnak is részesednie kell annak az iparnak az igazgatásában, amelyben alkalmazva van. Csak az tudja legjobban, hol szorít a cipő, aki viseli és ezért módot kellene találni arra, hogy a munkásság megvitathassa a jólétét érintő kérdéseket az igazgatással, mert ők illetékesek az ország bármely más polgárával szemben elsősorban arra, hogy egy bánya igazgatásának magas színvonalú műszaki és egyéb szövevényes munkájában, valamint a termeivények eladásának organizálásában, ha abba irányítóan nem is szólhat bele, de megfelelő részt kérjen. Ily módon a munkásság is rájönne arra, hogy azokból a bajokból, amit most oly sérelmesnek tart, melyek orvosolhatók és melyek nem, utóbbiak a munka természetében rejlő körülmények és annak folytán, hogy a szénbányászást végeredményben nem lehet kellemessé tenni. . . v. < Tisztázat. — UMKL GF — IV/1. — 2447/1946. A beadványt Vértes Miklós Vas Zoltán felhívására készítette, amint az a „Megjegyzések^ kísérőleveléből kitűnik. Ugyancsak innen állapítható meg a szerző neve és az irat keletkezési ideje is. Vas Zoltán a beadványt láttamozta - • . . • •