Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

III. AZ ÁLLAMOSÍTÁS

tetszés szerinti felügyeleti és ellenőrzési jogot lehet kikötni és a meghatározott feltételek teljesítésének szankciójaként mindenkor rendelkezésére áll a bérleti viszony megszüntetése. Mivel pedig a bányászati berendezések túlnyomó része a bérlet megszűnése esetén a bányából el nem vihető, hanem megváltásra kerülne, a bérlet megszűnése a vállalat összeomlását jelentené. A javaslat természetesen módot nyújtana arra is, hogy olyan bányákat, amelyeket nem sikerülne bérlet útján hasznosítani, az állam saját kezelésben műveltessen. Az állami kezelés tehát csak arra a körre szorítkoznék, ahol a termelés feltételei a magángazdasági értelemben vett rentabilitás követelményeinek nem felelnek meg, de ahol a termelést, valamilyen más, magasabb szempontból mégis folytatni kell. Végül előnye a javaslatnak, hogy olyan konstrukciót teremt, amely nemcsak a szénbányászat, hanem a föld méhének minden egyéb kincse tekintetében megadja az államosítás célszerű formáját, sőt, megadja a lehetőséget a föld- és telekjáradék hasonló módon történő államosítására is. Ezzel szemben nem alkalmazható iparvállalatok államosítására. így ennek a konstrukciónak a választása világos határvonalat húzna és megszabná a kormány által tervezett államosítások körét, vagyis a gazdasági életet felszabadítaná a bizonytalanságnak az alól az érzése alól, amely annyira bénítóan hat a vállalkozási és beruházási kedvre. Összefoglalva a mondottakat, a háromféle államosítási tervezet akként jellemezhető, hogy az első igen nagy kisajátítási és beruházási terhet ró az amúgy is erősen megterhelt állami költségvetésre és ugyanakkor nem biztosítja a széntermelés közgazdasági és szociális irányú korszerűsítését; a második javaslat lényege, hogy a vállalatok hajlandók bizonyos áldozatot hozni az államosítás elhalasztása érdekében, de javaslatuk nem szünteti meg az államosítás kérdésében uralkodó bizonytalanságot, a vállalkozás szabadsága tekintetében pedig olyan kompromiszszumot jelentene az első és harmadik javaslat között, amely nem mondható szerencsésnek; a harmadik tervezet a Nemzeti Függetlenségi Front programjának szó szerinti végrehajtása volna, az állam részére nagyarányú azonnali bevételforrás megnyitását és ugyanakkor a szénbányászat feletti feltétlen ellenőrzés gyakorlati lehetőségét jelentené, másrészt azonban biztosítaná a szénbányászat korszerűsítéséhez fűződő követelmények teljesülését is. Fogalmazvány. — UMKL GF — IV/1.—2604/1946. Az iratot Vas Zoltán március 2-án láttamozta. A hátlapra Kelemen Péter — Vas Zoltán titkára — a következőket jegyezte fel: „Nem helyes, sok az ellentmondás. Irattár. III. 14." A feljegyzés készítője ismeretlen, de láthatóan a Kisgazda Párt javaslatának híve volt. Az államosítást megelőző javaslatokról l. még Berend: I. m. 121. és köv. I. A Bánya- és Kohóváltalatok Egyesületének, a GYOSZ-éval lényegében megegyező álláspontját l. 143. sz. dok. 1 L. a 15. sz. dok. jegyzetét.