Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

II. AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

Nagymányoki bányakerületünk a sváb nyelvterület kellős közepén fekszik. Munkásaink 80%-a német nemzetiségű és kb. 60—65%-ban volksbundisták voltak. Ha a 12 330/1945. ME. számú rendelet teljes egészében és rigorózusan lesz végrehajtva, úgy még a bányaüzem fenntartásához szükséges begyakorlott munkásaink sem fognak elegendő számban rendelkezésünkre állani, termelésről pedig szó sem lehet. Az ide települt vagy telepítendő mezőgazdasági magyar lakosságból, még igen soká lehet majd bányászokat toborozni, illetőleg belőlük bányászokat nevelni. Más bányavidékről szakmunkásoknak az idetelepítése sem valósítható meg, mert hiszen általánosan ismert jelenség a bányáknál a fennálló nagy munkáshiány.

1 Egyébként több hazai bányánál a kitelepítés problémája szintén fennáll, úgyhogy idegenből hozzánk telepítendő munkásokra nemigen számíthatunk. A való tényállást a csatolt két létszámkimutatásban

2 mutatjuk be. A kimutatásból látható, hogy a tervbe vett kitelepítés esetén nagymányoki üzemünknél a szakmunkások létszáma, az 1944. január 1-i létszámához viszonyítottan 18%-ra esik le. Ugyanígy a hazai bányánál is, ahol a vájárok és segédvájárok létszáma — kitelepítés után — az 1944. január 1-i létszám 42,4%-t fogja kitenni. Ezen számadatok azt igazolják, hogy a kitelepítés után megmaradó csekély számú szakmunkás a kiterjedt bányavágatok fenntartásához sem elegendő, mert Nagymányokon a vágatok jelenlegi hossza 11,560 méter, Mázán pedig 2600 méter. A vágatok a bányakerületünkben uralkodó nagy nyomás és duzzadás következtében rövid időn belül közlekedésre alkalmatlanokká fognak válni, és akkor a bányákat fel kell hagyni. Amidőn röviden a rideg való tényeket vázoltuk, tisztelettel kérjük főispán urat, hogy illetékes helyen az ügyet szóvátenni és a bányamunkásságra vonatkozólag a kitelepítés rendelkezéseinek oly módon való megváltoztatását kieszközölni szíveskedjék, hogy a bányák üzemmenetében zavar és fennakadás ne álljon elő. A másik tiszteletteljes kérésünk pedig az, hogy német nemzetiségűek kitelepítése után a nálunk visszamaradó német nemzetiségű munkásainkat — mint teljes jogú állampolgárokat — régi jogaikba helyezzék vissza, és javasoljuk részükre a tőlük elkobzott ingó és ingatlan értékeknek a visszaadását is. Hazánk érdekében eredményes munkát ezek az itt maradó svábok csak akkor fognak végezni, ha tudják és érzik, hogy a magyarság a múlt bűneiért maradéktalanul megbocsátott nekik és a mai súlyos anyagi helyzetükben is segít rajtuk. A magyar népre és etnikai jövőjére, nagylelkűsége folytán a német nemzetiségű bányamunkásoknak helyben maradásából nem származhatik baj, — a távolabbi jövőben sem — mert hiszen aránylag kis létszámú néptörzsről van csak szó, amely jórészben már asszimilálódott. Német öntudatukat csak a hitleri propaganda ébresztette újból valóra, és ma elátkozzák volt vezetőiket, akik békés nyugalmukból kiforgatták és gazdanépükkel szembeállították őket. Megjegyezzük, mi politikailag eltévelyedett munkásaink részére nem kegyelmet