Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

II. AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

üzemekhez való eljuttatása rendkívüli nehézségekbe ütközik. A termelő vállalkozók magával a kitermeléssel még valahogy megbirkóznak, azonban a kitermelt bányafának vasúthoz való kifuvarozása az országos jellegű tengelyfuvar hiányában úgyszólván leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Főként ez az oka annak, hogy a lekötött és már kitermelt bányafa-mennyiségek rendkívül lassú ütemben kerülnek vasúti szállításra. Az így kimaradó bányafa-mennyiség pótlása szempontjából a vámkülföld jöhet számításba. Két nagyobb kompenzációs megállapodásunk van jelenleg lebonyolítás alatt, éspedig az Osztrák Államvasutak szállítanak 14 500 m

3 fenyőbányafát m

3-ként 14 q tatai szén ellenében, továbbá a csehszlovák faegykéz a „Drodoma" Fát Exportáló Szövetkezetnél kötöttünk le 5000 m

3 fenyőbányafát és 500 000 fm fenyőbánya-széldeszkát m

3-ként cca 15 q tatai szén ellenében. Mindkét vonalon megindult a szállítás, azonban a szénhiányra való tekintettel nem vagyunk képesek a szénellenértéket kellő tempóban szállítani, és így a bányafa és széldeszka is csak lassú ütemben érkezik bányaüzemeinkhez. Ha e tekintetben kedvező változás nem áll be, úgy bányászatunk faellátása nem lesz folyamatosan biztosítható, mert komoly bányafa-mennyiségre, főleg fenyőbányafa-mennyiségre kizárólag behozatal révén számíthatunk. Minden erővel azon kell tehát lennünk, hogy szénszállítási kötelezettségünknek a vámkülfölddel szemben fokozottan eleget tehessünk. FenyŐbánya-széldeszka szempontjából a helyzet belföldi vonatkozásban teljesen kilátástalan. FenyŐbánya-széldeszka egyáltalában nem kerül a piacra, mert a fűrészanyagban mutatkozó rendkívüli kereslet folytán a bányák által eddig felhasznált ún. bányaszéldeszkát is fűrészanyagként értékesítik a fűrészek zsaluzás céljára oly magas áron, melyet a bányák ezen anyagért megfizetni nem képesek. Széldeszka-ellátásunkról részben tatabányai fűrészünk útján vékony fenyő- és lombrönkök felvágásával saját magunknak kell gondoskodnunk, részben a vámkülfölddel létesítendő kompenzációs megállapodások révén kell a szükséges mennyiséget behoznunk. Mindkét vonalon megtettük a szükséges intézkedéseket, és e célra állandóan felvásároljuk a kínálkozó rönktételeket, vámkülföldről pedig igyekezünk minél nagyobb mennyiségekhez kompenzáció útján hozzájutni. A jövő képe azt mutatja, hogy a belföldi bányafatermelés az elkövetkező évtizedekben erdőterületünk lecsökkentése és az elmúlt évek rablógazdálkodása folytán nem lesz kielégítő, és így mind nagyobb mértékben a vámkülföldről való behozatalra leszünk utalva, mely tekintetben a kormányzatnak minden erővel támogatni kell bennünket, különben bányászatunkat nem leszünk képesek ezen nélkülözhetetlen üzemanyaggal ellátni. Ami a bányafa- és széldeszka-beszerzés pénzügyi vonatkozásait illeti a bányafaárak jelenleg m

3-ként feladóállomáson, vagonba rakva, 1 100 000 pengő körül mozognak, amihez még a vasúti fuvart és a kirakási költségeket, valamint a kezelési költségeket hozzászámítva, nem is beszélve a vasúti szállítás közben erőszakos úton előálló hiányokról, nem túlozunk ha m

3-ként 1 300 000 pengős árat veszünk alapul