Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

II. AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

Budapest, 1946. január 5. NÓGRÁDI SÁNDOR FELTERJESZTÉSE BÁN ANTALHOZ A PÉCSI BÁNYÁSZOK ELLÁTÁSÁNAK MEGJAVÍTÁSA ÜGYÉBEN Kedves Bán elvtárs! A pécsi bányamedence a termelését két hét alatt, december 31-ig napi 120 vagonról 170 vagonra emelte fel. Az üzemi bizottság küldöttsége, amellyel Martinék igazgató úr is megjelent, előadja, hogy zavarok áltak be a pécsi bányászok ellátásában. A január első felére esedékes lisztadagból fejenként csak 1 kg-t kaptak, olajban fejenként csak 5 dekát utaltak ki. A liszthiányt a legközelebbi napokban maguk pótolni fogják, de feltétlenül segítségünkre szorulnak a zsiradékban. Cukrot a pécsi bányászok karácsonyra nem kaptak. Lehetőség van arra, hogy a petőházai cukorgyár szállítson nekik cukrot, de nem pécsi szénért, amely az ottani tüzelésre nem alkalmas, hanem más bányából szállítsunk neki szenet, pl. Tatabányáról vagy Brennbergből. Fontos lenne összeköttetésbe lépni a kecskeméti és környékbeli konzervgyárakkal, hogy ellássák a pécsi bányászokat gyümölcsízzel és más készítménnyel, amelyért ezek az üzemek szintén szenet kérnek. Tekintettel arra, hogy a pécsi bányákban a termelés további emelésére van szükség és semmiesetre sem szabad megengedni, hogy visszaesés álljon be, szükségesnek tartom, hogy segítsünk rajtuk, legalábbis olajjal és cukorral. Az olajjal való ellátást kizárólag a Közellátási Minisztérium tudja biztosítani. Kérlek, légy szíves odahatni, hogy minden késedelem nélkül szerezze meg a Közellátási Minisztérium az olajat a pécsiek számára. Ami a cukrot illeti, lehetségesnek tartom a kompenzációs megoldást szerény keretek között. Ha szíves beleegyezésedet ehhez megnyerhetem, megállapítanám mennyi szén szükséges ehhez a kompenzációs művelethez. Tegnap fogadtam valamennyi bánya küldötteit egyszerre, a Bányász Szakszervezet vezetőivel egyetemben. A küldöttek Molnár Erik elvtársnál jártak, hogy megbeszéljék vele a bányász-nyugbéresek megsegítésének kérdését. Ez a kérdés minden valószínűség szerint minisztertanács elé kerül. Szükségesnek tartom, hogy támogassuk követelésüket, mert a nyugbéresek minden bányában súlyos helyzetben vannak. A bányászok ellátása körül ismét jogos panaszok merülnek fel, Pécs, Dorog mellett, valamint Salgótarján vidékéről is. Utóbbiak január első felére például lisztet egyáltalában nem kaptak. Ezekről a dolgokról azért tartom szükségesnek, hogy Téged részletesen informáljalak, mert nyilvánvaló, hogy a Közellátási Mi-