Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975)

I. A SZÉNBÁNYÁK HELYZETE A FELSZABADULÁST KÖVETŐ IDŐSZAKBAN; A FELSZABADULÁSTÓL AZ ÁLLAMI KEZELÉSBEVÉTELIG

Ad: 3. Feltétlenül ki tudjuk elégíteni a bányák robbantó, karbid, olaj, vas, fa, műszaki áruk igényét, ha az anyagok beszerzése nem a bányavállalkozók kötelessége lesz, hanem intézményesen egy központi szerv útján osztjuk el az anyagkészleteket, igénylés nélkül, automatikusan, a szükséglet szerint, de azok leszállításáról is gondoskodunk idó'ben, bányavidékek szerint egyes csomópontokra. Ad: 4. Azonos a helyzet a munkások élelmezése terén, amit ugyancsak központilag, erre a célra alakítandó bizottság útján, de vidékek szerint összpontosítva kell le is szállítani és kiterjeszteni minden közszükségleti cikkre, tehát: zsiradék, liszt, burgonya, hüvelyesek, tengeri, köles, árpakása, korpa, ruházati anyagok, lábbeli, fehérnemű — egyéb háztartási cikkek: edény, kefeáru, szerszámok —, fűszer, só, paprika, szappan stb. — petróleum, gyufa, tűzkő' stb. végül dohány, melynek mindenikét nagy tételben, esetleg a gyáripartól termelése bizonyos %-nak -e célból igénybevétele] útján kell biztosítani. Biztosítandó a lisztellátás csakis búza és egyéb kenyérmag szállítása révén, amihez nem kell zsák, hisz minden bányavidéken van elég malom, mert most az is baj, hogy a búzát, magot az ország malmai szén hiányában nem tudják megőrölni. Zsír hiányában az olaj és margarin áll rendelkezésre, azonban nem lehet a kész olajat, leginkább megfelelő edények hiányában a bányákhoz leszállítani. Ezért csak olajos mag szállítandó és a bányavidékeken kisajtolni, — mindenütt van olajütő, ahol nincs ott be kell rendezni. Biztosítandó végül a munkások egyéni sertéshizlalása, malacok és takarmány juttatásával. Itt részletkérdés, hogy a bányász fejadagja úgy legyen megállapítva, hogy az nehéz munkájának megfelelő legyen, tehát: havi 2,5 kg zsiradék, 14 kg liszt, mint legfontosabb cikk. Ad: 5. Rá kell mutatni arra a visszás helyzetre, amely ma fennáll. Az államosítás Damoklesz kardja lebeg a vállalkozók feje felett, nem lehet tehát kívánni, hogy belefeküdjenek a dologba. De ez azzal a veszéllyel is jár, hogy módjukban van nehéz helyzetünket kihasználva, az elmúlt jó idők emlegetésével a munkásságot rendszerünk ellen izgatni. Sajnos, nem mindenütt olyan gerinces különösen az üzemi bizottság, hogy ilyesmit visszautasítana, sok helyen már egyenesen együtt manipulál a vállalkozókkal. így rengeteg szén szétfolyik illetéktelen helyre, s a végén nem jut a vasútnak, gyáraknak, kórházaknak stb. Megszüntetendő ennek kapcsán a külön rohammunka és külön csere és beszerzés, mert az szükségtelen lesz, ha a munkásság központilag megkap mindent, amely lerontja az átlagot [így!]. Továbbmenően racionalizálható lesz a termelés és megszüntethető a rablógazdálkodás, pótolható lesz az elmaradt előkészítés minden üzemben. Borsodi viszonylatban fennáll a Borsodi Magánbányák Szövetsége, amelyet alulírott kezdeményezésére és fáradozása révén, a munkásság kívánságára a bányák az elmúlt tavaszon alakítottak és amely a kollektív munka jegyében működik s amelynek célkitűzése az együttes anyag- és élelembeszerzés és érdekvédelem,