Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Kitekintés - Magyarország
KITEKINTÉS Bár a jelen írásban a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának történetét részletesen csak 1946-ig tekintettem át, fontosnak tartom, hogy a szerzetes közösség későbbi életének jelentősebb történéseit, szervezeti változásait is összefoglaljam. A társulattal kapcsolatos, az 1947–1950 közötti időszakra vonatkozó, a szerzetesrendek feloszlatásáig terjedő események tárgyalása – tekintettel az említett korszak belpolitikai változásaira, az állam és az egyház egyre feszültebb viszonyára – egy önálló munka témáját képezi. Még inkább igaz ez az 1950 utáni időszakra. Külön kutatásnak kell tisztáznia a szétszóratás át- és megélésének módozatait, a szerzetesi hivatás megőrzésének lehetőségeit, illetve az 1989-es újrakezdés nehézségeit. Mint ahogyan a bevezetőben említettem, a társulat 1947 utáni történetével több különböző mélységű munka is foglalkozik. Az alábbiakban ezek felhasználásával vázolom a kalocsai nővérek későbbi történetének legfontosabb állomásait. Magyarország A nővérek már közvetlenül a háború után, jóval a fordulat évének tekintett 1948-as év előtt érzékelték a politikai átalakulás számukra kedvezőtlen hatásait, de bíztak a békés egymás mellett élés lehetőségében, reménykedtek, hogy alkalmazkodóképességük révén folytatni tudják működésüket. Ebben a hitben szervezték a társulat belső életét 1947–1948-ban, még a korábban megszokott módon. A II. világháború miatt elhalasztott általános káptalant 1947-ben tartották. Ekkor választották meg a társulat új, sorrendben negyedik generális főnöknőjévé Bali Mária Ildefonsa nővért. A társulat irányítását segítő tanács összetétele a következő módon alakult: a korábbi gyakorlathoz hasonlóan az előző generális főnöknőt, Vojnich Mária Aquinát általános helynöknővé és első tanácsosnővé tették. Rajta kívül azonban minden más tanácstag új volt. A második tanácsosnői tisztet Dehény Mária Alacoque nővér, a harmadik tanácsosnői posztot Hevesi Mária Angelika nővér, a negyedik tanácsosnői széket Markovits Mária Jozefa nővér foglalta el. Molnár Mária Konstancia nővér maradt az általános titkárnő, az új általános gondnoknő pedig Horváth Mária Theotima lett. Az 1948-ban Kínába kiutazó Jozefa nővér helyett Csonka Mária Pienciát választották meg tanácstagnak. Ha nem is olyan mértékben, mint a háború előtt, de folytatódott a társulat terjeszkedése. Az elöljáróság 1947-ben két új alapításról döntött. Az év során 427
