Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
A társulat általános története - A társulat szervezete és szabályai
A társulat tagjai szolgálatuk és munkájuk szerint két csoportot alkottak. Az iskolás nővérek, – más néven tanító nővérek vagy karnővérek – feladatát képezte a különböző fokú oktatási intézményekben az ifjúság tanítása és nevelése. A társulat kormányzatában és vezetésében ők töltötték be a főbb tisztségeket. Annak érdekében, hogy az iskolás nővérek könnyebben áldozhassák idejüket és minden tehetségüket az ifjúság nevelésére és tanítására – amely a társulat elsődleges feladatának számított –, a házimunkát más nővéreknek kellett végezniük. A házi nővérek vagy más néven laikus nővérek a ház körüli teendőket – a mosást, főzést, kenyérsütést, bevásárlást, betegápolást, állatok gondozását, kertészkedést, takarítást; illetve a bentlakó növendékek étkeztetését, ruhatárának karbantartását – látták el. Fogadalom tétel után már nem lehetett átlépni egyik csoportból a másikba.111 A nővérek ilyen munkamegosztása lehetővé tette, hogy az oktatási intézmények működtetésén kívül másféle szolgálatba – például a kalocsai érseki kastély háztartásának vezetésébe – is bekapcsolódjanak, ez által még szélesebb feladatkört tudjanak ellátni. A társulatba csak azokat a jelentkezőket vették fel, akik „természetfölötti okból származó igaz hivatással” bírtak, egészségesek voltak, és nem állt törvényi akadály belépésük útjába.112 Nem vehették fel a kalocsai iskolan ővérek társulatába azt, aki nem a katolikus felekezethez tartozott, aki még nem töltötte be a tizenötödik életévét, aki házasság kötelékében élt, akit más társulathoz szerzetesi fogadalom kötött, akit adósság vagy számadási kötelezettség terhelt, vagy akinek idős, szükségben élő szüleit kellett segítenie.113 Azokat a fiatal, tizenhárom-tizennégy éves lányokat, akik indíttatást éreztek magukban a szerzetesi hivatásra, és felvételüket kérték a társulatba, nevéhez sem ezen a világon, hogy teljesen Istené lehessen. A szerzetesi hivatás kiemeli az embert a vér szerinti családjából, és az egyházon belül belehelyezi egy nagyobb, teljesebb közösségbe. Az új, szerzetesi élet megkezdését az új név felvétele is megerősítette. A szerzetesi név lehetett egy női szent neve (például: Apollónia, Bernadetta, Borbála) vagy egy férfi szent nevének nőiesített alakja (például: Augusztina, Jozefa, Jakobina) vagy egy hittitok névvé alakított formája (például: Eucharisztika, Expiatrix), esetleg egy pozitív jelentésű latin szó névvé változtatva (például: Grácia, Juszticia, Blandina). A témához részletesen lásd: Bangó 1997. – A szerzetesi név mellé felvett Mária név írásban gyakran csak „M.”-nek rövidítve jelent meg. 111HU-MNL-BKML-XII.6. A társulat szabályai, 1930. 6–8. pontok. 112HU-MNL-BKML-XII.6. A társulat szabályai, 1930. 10. pont. 113HU-MNL-BKML-XII.6. A társulat szabályai, 1930. 12–13. pontok. Az 1903-as szabályzat ennél szigorúbb feltételeket támasztott: a jelentkező nem lehet harminc évnél idősebb, nem lehet törvénytelen származású, nem lehet özvegy. A fenti és ezen körülmények fennforgása esetén az Apostoli Szentszék felmentésére volt szükség. HU-MNL-BKMLXII.6. A társulat szabályai, 1903. 12. pont. 36
