Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Az 1944–1946 közötti időszak - Helyreállítás, újjáépítés
hogy más anyagi forrásokat keressenek. Ezek között azonban nem szerepelt a kölcsön, illetve hitel felvétele. 1034 A kalocsai anyaház különböző helyekről kapott támogatást. A Nemzetközi Vöröskereszt 100 000 pengőt utalt ki a társulatnak, ebből 70 000-et a hajósi árvaház, 30 000-et pedig az anyaház napközi otthona használhatott fel. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium pedig 140 000 ezer pengős államsegélyt utalt ki a hadikórházul szolgált internátusi épületrész tatarozására. A városi hatóságok is kevés segítséget tudtak nyújtani. Kiskunfélegyházán ugyan a város rendbe hozatta a Constantinum tetőzetét, a csapadékvíz-elvezető csatornákat, az ablakkeretek, valamint ablakszárnyak egy részét, bútorokra azonban már nem futotta. Az 1946/47-es tanévben a polgári iskolás diákok a székeket még mindig otthonról hozták, a szertárak megsemmisült eszközeit pedig a tanárok és a tanulók saját kezük munkájával igyekeztek legalább alapjaiban újraalkotni. 1035 Baján a város „a gazdasági lehetetlenülés” folytán nem tudott eleget tenni azon kötelezettségének, hogy az iskolaépületeket helyreállítsa. 1036 A nővérek ezen túl is minden lehetőséget megragadtak, hogy az iskolák felszerelésére fedezetet találjanak. A fiókházak jótékony célra – szertáraik, könyvtáraik, bútoraik pótlására – rendezett műsoros estjei önerőből megvalósítható bevételi forrásnak bizonyultak. Baján például már 1945 őszén hangversenyt tartottak az elpusztult szertárak javára, a hét előadás bevétele 110 000 pengőt tett ki. 1037 Szintén a jövedelem növelése érdekében rendezték meg a következő év februárjában a bajai intézet történetében az első nyilvános farsangi előadássorozatot, 34 millió pengős bevétellel. A pénznél azonban az erkölcsi haszon jelentősebbnek bizonyult. „A közönség mindig nagyon el volt ragadtatva. Mindenütt erről beszéltek. [...] A zárda az első, amely a nagy összeomlás után talpra állt. Örültünk ennek, nem magunk miatt, hanem a zárda hírneve miatt, amelynek emelése Isten nagyobb dicsőségére a mostani időkben sokkal fontosabb, mint valaha. A zárda ezalatt a két nehéz év alatt jobban ösz szeforrt a várossal, a szülőkkel, mint az elmúlt 75 év alatt.” 1038 Szintén a 1034 „Az utolsó jelentés [1942] óta nem csináltunk új adósságot. Épület-helyreállítások, felszerelések, csak a bevételek arányában és állami segélyekkel történhetnek.” HU-MNLBKML-XII.6. A Szentszékhez küldött ötéves jelentések, 1947. 1035 Évkönyv Kiskunfélegyháza, Polgári 1946/47, 4., 7. 1036 Gergely – Kőhegyi 1980, 6. Ahogy a szerzők írják: „Az országos pénzforrások még valahogy csordogáltak, a helyiek azonban éppen hogy csöpögtek.” 1037 HU-MNL-BKML-XII.22. Bajai ház krónikája, 1945. október 10., 13., 16. 1038 HU-MNL-BKML-XII.22. Bajai ház krónikája, 1946. február 28. 349
