Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Az 1944–1946 közötti időszak - Veszteségek
Veszteségek Grősz József kalocsai érsek 1945 szeptemberében az Apostoli Szentszékhez küldött jelentésében felvázolta a magyar katolikus egyházat országosan ért háborús veszteségeket. Az esztergomi, székesfehérvári, szombathelyi székesegyházak megrongálódása és a püspöki rezidenciák teljes vagy részleges kifosztása mellett szót ejtett a százszámra megsérült fővárosi és vidéki templomokról, kolostorokról és rendházakról is. Ezek pusztulása és használhatatlansága „annál fájóbb, mert a hívek mindennapi lelki szükségletét szolgálják és nélkülük a lelkek gondozása igen nehezen lehetséges. Egyelőre a felépítésük és tatarozásuk lehetetlennek látszik, mert nincs építőanyag, nincs eszköz. Főleg az átvonuló útvonalakon több templomot kifosztottak, sok plébániát és szerzetesházat kiürítettek, átmenetileg néhány szemináriumot is lefoglaltak. [...] A papság főpásztoraik példájára és parancsára, kevés kivétellel a háborús idők viharaiban a helyén maradt. Többen a harcok következtében, néhányan híveik vagy tulajdonaik védelmében életüket vesztették. A katonaság vadságának sajnos szerzetesnők is áldozatul estek, főleg Budapesten. Néhányat agyonlőttek, többeket megbecstelenítettek. Az utóbbiak száma az eddigi jelentések szerint hála Istennek nem túlságosan nagy, a húszat valószínűleg nem haladja meg. [...] A vallás szabad gyakorlása, az istentiszteletek megtartása mindenhol biz tosítva volt. Az iskolákban több-kevesebb nehézséggel és kisebb-nagyobb megszakításokkal zavartalanul folyt a tanítás” – fogalmazott. 900 Az egyházi személyek iránt tanúsított viszonylagos „előzékenység”, tisztelet nem vonatkozott az ő személyes ingóságaikra, valamint a felekezeti iskolák berendezésére és vagyonára. Ha a Vörös Hadsereg többnyire kíméletesen is bánt az egyház képviselőinek személyével,901 nem mondható el ugyanez az egyházi javakról. Az egyházi vezetés azzal próbálta tompítani a helyzetet, hogy az őket ért károkért nem a hadsereg egészét és vezetőségét tették felelőssé. „Kilengések: egyházi személyek bántalmazása és templomi fosztogatások fordultak ugyan elő, de meg kell állapítani, hogy ezek egyéni akciók voltak, és a parancsnokságok szándéka, sőt kifejezett parancsai ellenére történtek.” 902 900Török 1995, 306–308. 901Természetesen, amikor ezt írjuk, nem feledkezhetünk meg a papok elleni atrocitásokról sem, elég Apor Vilmos győri püspök vagy Hummel Kornél budapesti lelkész erőszakos halálát említeni. 902Beke 2015, 55. A tisztek magatartását részletesen lásd „Az 1944–1946 közötti id őszak. Az orosz megszállás és következményei. Vélemények és tapasztalatok az orosz katonákkal kapcsolatban” c. fejezetben. 316
