Kőfalviné Ónodi Márta: A Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulata 1860-1946 (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 3.
Az 1944–1946 közötti időszak - A zárdákba való visszatérés nehézségei
pénzért sem akartak semmit sem adni. Nem volt azokban semmi hazaszeretet, szidták Hitlert, nem törődnek azok nagy Németország sorsával, csak nekik meglegyen, ami kell” – foglalta össze a bajai krónikaíró nővér társnője benyomásait.885 Arról nincs információ, hogy Arminia n ővér dolgozott-e Németországban. Elképzelhető, hogy az általa megtapasztalt mostoha bá násmód annak volt köszönhető, hogy nem egy aktívan tevékenykedő szerzetes közösség tagjaként tekintettek rá, hanem ellátásra szoruló menekültként. Ennek ellentmond azonban másik két nővér hasonló tapasztalata. Horváth Mária Patróna és Csitos Mária Antonella nővérek a háború előtt mindketten Kiskunfélegyházán tanítottak. 1944 őszén Mezőlakról egy katonai alakulat szakácsnőiként kerültek német parancsra Ausztriába. Itt először a kötelező orvosi vizsgálatokon tolmácsként működtek közre, majd az ottani plébános közreműködésével a helyi kórházban dolgozó kármelita nővérek mellé osztották be őket az „Ausländerek” – külföldiek – betegápolására. A nővérek tehát dolgoztak, nem szorultak ingyenes ellátásra, azonban mégis nagyon kedvezőtlen tapasztalatokat szereztek. „Fájdalmasan emlékeznek vissza, ahogy a németek – az apácákat sem kivéve – bántak a nem németekkel. A még langyosnak sem mondható téli hideg barakkban a napi élelmezési adag éppen csak a létminimumot fedezte. Éhesen, kimerülve feküdtek le nap mint nap a megterhelő szolgálat után. De talán nagyobb volt a lelki fájdalom, amit itt el kellett viselniük a nővérek részéről. Magatartásuk még a keresztény mértéket sem érte el. A hazainduló első csoporttal sikerült is hazajönni, alaposan lesoványodva, de boldogan.” 886 Itt tehát a magyar nővérek nem találkoztak azzal a fajta egyházi védőhálóval, amelyről a Magyarországon maradt testvérek oly sokszor beszámoltak. Az elöljáróság további külföldre került rendtagokat is számon tartott. Két nővér – Szendrői Mária Fabiola és Kral Mária Elekta – külföldi származásúként a háború alatti „hazamenekülés” idején jutott ismét szülő he -lyé re. Lovas Mária Arisztida nővér 1944-ben Németországba menekült, de 1946-ban visszatért Magyarországra. Vele ellentétben két másik szerzetesnő, Schäffer Mária Barbara és Waninger Mária Hortulána, 1946 után is Németországban maradtak, az előbbi nővér ott tette le 1948-ban az örökfogadalmát. További három testvérről 1945 őszén feljegyezték, hogy a háború alatt külföldre menekültek, és onnan még nem tértek vissza.887 Sor sukról, élményeikről nincsenek beszámolók, mert ketten közülük 1946 és 885HU-MNL-BKML-XII.22. Bajai ház krónikája, 1945. november 17–18. 886Bíró [1980], 70. 887HU-MNL-BKML-XII.6. Tanácsülési jegyz őkönyv, 1945. november 27. 313
