Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/5. A társadalomtudományi kutatások finanszírozása a Kádár-korszakban
főbb jellemző vonásai: 3 732 000 Ft; Szocialista demokrácia : 1 196 000 Ft, tehát összesen 9 501 000 Ft állt rendelkezésre. A rétegszerkezettel kapcsolatos kutatás több mint négy és fél milliós igénye tekintélyes összegnek számított a korszakban, ezt a nagy számú empirikus vizsgálattal indokolták. A legtöbb pénzt nem is a bázisintézmény, vagyis a TTI kapta, hanem az ELTE BTK Szociológiai Tanszéke (1 393 000 Ft-ot), valamint az MTA Szociológiai Intézete (1 255 000 Ft-ot). A Társadalomtudományi Intézet ehhez a kutatáshoz 930 000 Ft-ot igényelt, míg az MTA Történettudományi Intézetének meg kellett elégednie 72 000 forinttal. Viszont A szocialista demokrácia téma vizsgálatakor a Társadalomtudományi Intézet saját magának igényelte a legtöbb pénzt, összesen 545 000 Ft-ot.323 Ugyanez volt a helyzet A fejlett szocialista társadalom főbb jellemző vonásai cím ű témánál is, ahol a TTI mint bázisintézmény kétmillió forintot kért és kapott, ezzel szemben a Munkaügyi Kutató Intézet 897 000 Ft-ot, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete pedig 615 000 forintból gazdálkodhatott. A fennmaradó pénz a szegedi tudományegyetem és az MTA Világgazdasági Kutató Intézete között oszlott meg. A nyolc kiemelt téma kutatását nagyjából minden csoport befejezte 1978 őszére, 1979 júniusára pedig az utolsó zárótanulmány is elkészült.324 Habár az 1975 és 1980 közötti időszakban bizonyos szempontból csökkent a tudósokra nehezedő politikai nyomás, sőt az évtized végére ismét a reformpárti vezetők felé billent a mérleg, a szociológiai és egyéb vizsgálatokkal továbbra is sok probléma volt. 1979 januárjában a pártközpont kénytelen volt tudomásul venni, hogy „a pártmegrendelések alapvetően ismeretfelhalmozó és problémafeltáró kutatások voltak, amelyek kevésbé jutottak el a konkrét megoldásokig, alternatív javaslatok kidolgozásáig.” Az Agitációs és Propaganda Bizottság ezért szükségesnek tartotta „a pártmegrendelések és a középtávú kutatási tervek összhangjának megteremtését, a kiemelt kutatási feladatok erőteljesebb gyakorlati orientáltságát”. Úgy vélték, hogy nem lenne célszerű, ha továbbra is minden téma zárótanulmányát az APB vitatná meg, a közvetlenül is felhasználható eredményeket produkáló kutatások zárótanulmányait így az APB mellett más politikai fórumok (az MSZMP Kultúrpolitikai vagy Közgazdasági Munkaközössége stb.) is megtárgyalhatták 1979 után. Döntöttek arról is, hogy azon kutatások összegzései, amelyeknek a fő célja elsősorban az elméleti megalapozás volt, 323HU-MNL-OL-M-KS 904-1.-23. Havas Péter: Feljegyzés az agit. prop. témák finanszíro zásával kapcsolatban (1977. március 9.). 324HU-MNL-OL-M-KS 288-41.-319. (1979. január 16.). Kornidesz Mihály – Lakos Sándor: Tájékoztató jelentés az Agitációs és Propaganda Bizottság részére a kiemelt társadalomtudományi témák kutatásának helyzetéről (1979. január 8.), 24–28. 89
