Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/5. A társadalomtudományi kutatások finanszírozása a Kádár-korszakban
I/5. A társadalomtudományi kutatások finanszírozása a Kádár-korszakban A szakirodalom eddig nemigen vizsgálta, hogy a szociológiai kutatásokhoz mekkora anyagi hátteret biztosított az állampárt. Ebben az alfejezetben a szociológiai vizsgálatok finanszírozásáról kívánok képet adni, külön kiemelve a Társadalomtudományi Intézet szerepét. Az 1960-as évtized végére a tudományos gondolkodás sok tekintetben felfrissült Magyarországon. Megerősödött a társadalomtudomány valóságfeltáró tevékenysége, amelyhez az 1970-es évtized elejétől egyre merészebb, a szocialista rendszer működését kritizáló elméleti munka is társult. A pártvezetés ellentmondásosan viszonyult ehhez: egyfelől támogatta a társadalomtudományi kutatásokat, másfelől gyanakodott is a sok tekintetben „kényelmetlen” valóság feltárására. Az 1972–1973-as „konzervatív félfordulat” aztán fokozatosan vissza is vetette a szociológiai (filozófiai, közgazdaságtani) kutatásokat, az innovatív társadalmi gondolkodás fejlődését pedig legalább egy évtizedre megakasztotta.311 A kutatók tovább folytatták vizsgálataikat, ám sokszor nehezen értelmezhető köntösbe csomagolták mondanivalójukat, vagy a retorzióktól tartva ódzkodtak a következtések levonásától. Ennek hátrányos voltára azonban csakhamar felhívták a pártközpont illetékeseinek figyelmét: „A kutatások során esetenként szem elől tévesztették, hogy az elemzéseknek a társadalomirányítás számára használható következtetésekhez kell jutniuk” – írta Köpeczi Béla akadémiai f őtitkár 1973 februárjában a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának.312 A testület ezért úgy foglalt állást, hogy a jövőben a kutatások törekedjenek az erősen „történeti” megközelítés helyett kifejezetten a mai valóság legfőbb kérdéseire a gyakorlat nyelvére is lefordítható, közérthető választ adni.313 A társadalomtudományok finanszírozásával még a pártvezetés sem volt megelégedve, amiről a hivatalos dokumentumok is tanúskodnak. Bár a társadalomtudományok részesedése a kutatási-fejlesztési ráfordításokból emelkedett (az 1968-as 4,5-ről 5,6%-ra 1972-re), annak megoszlása igencsak aránytalan volt. A ráfordításoknak ugyanis 72,8%-a (a kutatók 57,1%-a) jutott a közgazdaságtudományi kutatásokra 1973-ban.314 A helyzet a későbbi 311Kalmár 2014, 394., 398. 312HU-MNL-OL-M-KS 288-41.-189. (1973. február 20.). Tájékoztató jelentés a X. kongresszus határozatai alapján folyó társadalomtudományi kutatások állásáról (1973. február 20.), 6. 313Uo. 314MSZMP 1978, 639. 86
