Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/4. Az MSZMP Központi Bizottságának pártintézményei
a politikai aktivitással, magatartással, tudattal, a politikai intézmények működésével, illetve az értelmiséggel kapcsolatos szociológiai vizsgálatok ban),300 a politikatudományi, politológiai kutatások súlypontja id ővel a Társadalomtudományi Intézetbe helyeződött át. A Politikai Főiskola tudományos teljesítménye – a tagadhatatlan fejlődés ellenére, mely főleg a létező szocializmus utolsó éveit jellemezte301 – eltörpült nemcsak a KB TTI, de a többi kutatóhely mellett is. A kutatásokat nem tervezték meg kellő körültekintéssel, a tanárok túlterheltek voltak, és hiányoztak a tudományos segéderők is.302 Mindez érthető, hiszen a Politikai Főiskola az államszocializmus alatt végig elsősorban oktatási és nem kutatóintézmény volt. Hallgatóinak jó része olyan felnőtt pártmunkások közül került ki, akik tovább akarták képezni magukat, hogy saját MSZMP-szervezetük ranglétráján feljebb emelkedhessenek, vagy, hogy jobban el tudják látni vezetői feladataikat. A hallgatók elsődleges célja a kanonizált munkásmozgalom-történet és a kötelező ideológiai tárgyak elsajátítása volt, a legtöbben nem kívántak önálló tudományos munkát folytatni. Az intézmény dogmatikus vezetői, oktatói (például az 1967-től tíz éven át a Főiskolát igazgató Nemes Dezső, a történetírás egyik befolyásos ideológiai „cenzora”, Wirth Ádám filozófus, az aczéli kultúrpolitika baloldali kritikusa vagy a szintén filozófus Gedő András)303 nem is támogatták volna, hogy hallgatóik olyan kutatásokat folytassanak, amelyek során eljuthatnak a hivatalos marxizmus‒ leninizmus alternatív olva sataihoz vagy akár megkérdőjelezéséhez, mint ahogyan az történt az MTA Filozófiai vagy Szociológiai Intézeteiben, vagy éppen a KB Társadalomtudományi Intézetében. Igaz, voltak olyan időszakok is az intézmény történetében, amikor kiváló, a rendszert kritikus szemüvegen át vizsgáló szakemberek tanították a hallgatókat (például egy ideig Szelényi Iván vezette be a tanulókat a szociológia módszertanábaNemcsak a tudományos, hanem az oktatói munkában is számos probléma jelentkezett. A hetvenes évek végén a hagyományos ideológiai tárgyak (marxista‒ leninista filozófia, politikai gazdaságtan, magyar és nemzetközi munkásmozgalom-történet, pártépítés) mellett már vezetési és államszervezeti ismereteket, szociológiát, magyar és nemzetközi politikát is kellett tanulni az Ajtósi Dürer soron, 300Molnár 1970, 252–253.; Szalai 1972, 107. 301Gábor 1990, 123.; Stumpf 1993, 16. 302HU-MNL-OL-M-KS 288-5.-746. (1978. május 16.). Jelentés a Politikai Bizottságnak a Po litikai Főiskola tevékenységéről; javaslat a továbbfejlesztés irányaira (1978. április 18.), 24–29. 303Huszár 2004, 301.; Huszár 2010, 197.; Romsics 2011, 358.; Szántó 2008, 20. 84