Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.

I. FEJEZET TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK A SZOCIALIZMUSBAN - I/2. A hatalom és a társadalomtudományok kapcsolata Magyarországon az államszocializmusban

I/2. A hatalom és a társadalomtudományok kapcsolata Magyarországon az államszocializmusban Palló Gábor 2008-ban megjelent tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a demokratikus és a szocialista rendszerek vezetőinek felfogása a tudományról lényegében ugyanaz: mindkét rezsimben egyaránt pozitivista módon tekintenek a tudományra, vagyis olyan eszköznek tartják, amely elvileg képes a természetről, az egyes emberekről és a közösségekről valódi ismeretet nyújtani.66

Ám hogy mit tekintettek „valódi” ismeretnek,

egyáltalán miként gondolkodtak a valóságról, már korántsem volt egyértelmű a kommunista diktatúrákban. A tudományos élet és a tudományirányítás terén pedig már radikális különbségek is kimutathatóak a polgári és a szocialista államok között. A bolsevik gondolkodású forradalmárok az ideológiai tudatnak világteremtő szerepet tulajdonítottak. Hittek abban, hogy minden társadalmi jelenség politikai értelemmel rendelkezik, s hogy az emberek összes problémája megoldódna, ha mindenki úgy gondolkodna, mint ők. A messianisztikus hevületű kisebbség hatalomra kerülése csakhamar eszmei terrorhoz és szellemi elsivárosodáshoz vezetett. Az államszocializmusok „klasszikus”, sztálinista korszakában gyakorlatilag az összes társadalomtudomány fejlődése törést szenvedett, vagy éppen eltorzult, és határozottan növekedett az eredetileg is meglévő lemaradás az ellenségnek tekintett nyugati demokráciáktól.67

Igaz, Sztálin uralmának els

ő időszakában, a szovjet fejlődést elősegítendő, még jelentős kulturális (s nem kevésbé jelentős technológiai) transzfert bonyolítottak le a fejlett országokkal, százával alkalmaztak amerikai szakértőket, és nagy számban rendeltek nyugati tudományos könyveket és folyóiratokat a modernizáció érdekében. Maga a szovjet diktátor is rugalmasabb volt még ekkor (például közgazdaságtani kérdésekben). Az évek múlásával azonban Sztálin zárkózottabb, számos tekintetben beszűkültebb lett. 1945 után a szovjetrendszer ideológiájába ugyan beemeltette a tudományos-technikai forradalomhoz tartozó diskurzus némely elemét, de ezt nem követte egyetlen gyakorlati intézkedés sem. Habár a Szovjetunióban (és a szatellitállamokban, így Magyarországon is) deklarálták a „tudomány növekvő szerepének” jelentőségét, ez a hivatalos ideológiát nem tudta formálni.68

Bizonyos tudományokat (kibernetika,

66Palló 2008, 61.

67Kulcsár 1972, 180.; Szabó 1998, 182.

68Kalmár 2014, 70., 75.

38