Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
ÖSSZEFOGLALÁS
részben a jogászok fogalmai),65 és a KB TTI mint interdiszciplináris kuta tóhely, a politikatudomány egyik bázisaként ezért is válhatott a rendszerváltás egyik szellemi előkészítőjévé. A Benczúr utcai tudósgárda tehát nem egyszerűen belülről akarta megreformálni a rendszert, hanem az intézményközi hálózat egyik markáns képviselőjeként alternatívát állított az uralmi rend zárt hálózataival szemben. A Társadalomtudományi Intézetből egyaránt vezettek szálak a hatalom felső rétegéhez és az ellenzékhez is.66 Az Intézet hiába volt az állampárt Központi Bizottságának egyik szerve, a benne dolgozó tudósközösségek alapvetően meg tudták őrizni tudományos autonómiájukat. Egyéni és kollektív magatartásukban gyakran éltek a reziliencia, vagyis a rugalmas ellenállás különféle eszközeivel.67 A hivatalos szerveknek írt jelentéseikben alkalmazták a kommunista frazeológiát, és nem kérdőjelezték meg az ideológiai dogmákat, miközben az Intézeten belül szabadon vitatkoztak, szamizdat kiadványokat olvastak, és eljártak az ellenzéki csoportok rendezvényeire. (Ez a taktika emlékeztet a Stephen Kotkin által leírt „bolsevik nyelvhasználatra”. Ez azt jelenti, hogy a sztálini Szovjetunióban, majd a kelet-európai szocialista országokban az állampolgárok részben elsajátították a kommunista frazeológia elemeit, és a hivataloknak írt leveleikben is alkalmazták a rájuk kényszerített nyelvi eszközöket. Ezáltal valamenynyire képesek voltak „dialógust” folytatni a hatalommal.)68 Ha nem sértet ték meg nyíltan az ideológiai tabukat, a KB TTI – és a többi reformműhely – munkatársai képesek voltak nagyjából nyugodtan dolgozni (bár írásaik cenzúrázását sokszor így is kénytelenek voltak eltűrni). Igaza van Majtényi Györgynek abban, miszerint a Társadalomtudományi Intézetben „ rend szerkritikusnak számító kutatásokat is végezhettek és publikálhattak” a tudósok,69 de láthattuk, hogy id őnként ők is nagyon komoly publikációs korlátokba ütköztek – Harcsa István ifjúságszociológiai írásait például még az 1980-as években is cenzúrázták. 65Bozóki 2004, 101.; Gábor 1992b, 42.; Szelényi 1992, 580. 66Vö. Csizmadia 2001, 126–128. 67A reziliencia az 1989 el őtti rendszerben megnyilvánulhatott a nyelvhasználatban, a mindennapi cselekedetekben, fogyasztási szokásokban, a szimbolikus térben vagy a munka világában kialakított, az egyéni hasznot szolgáló stratégiákban. A rezilienciáról angolul Sheila Fitzpatrick (Fitzpatrick 1999, 140.), magyarul Majtényi György (Majtényi 2018, 172.) írtak. 68Kotkin 1995, 220. 69Majtényi 2018, 307. 330
