Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/2. Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások
„megfelelő” nevelésében, ha úgy tetszik, átformálásában látta hatalmának egyik zálogát. A korszak számos politikai direktívája, határozata foglalkozott az ifjúság problémáival. A pártvezetés a kérdésre rendszeresen felhívta a különböző intézmények, munkahelyek figyelmét, amelyek általában kampányfeladatként fogták fel az intézkedéseket, és legjobb esetben is csak egy-egy generáció néhány problémájával foglalkoztak.176 Igaz, sokáig nem is állt rendelkezésre az ifjúság gondjait részletesen bemutató összkép. Nem véletlen ezért, hogy az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének egyik legfontosabb vizsgálata a hazai ifjúságkutatásokhoz kapcsolódott. Az elkövetkezőkben megvizsgálom az intézet levéltári iratai és megjelent publikációi alapján, hogy vajon sikerült-e ebben a fontos kérdésben befolyással lenniük a politikai döntéshozókra. A fiatalságot illetően milyen problémákra hívták fel a figyelmet, és milyen megoldási javaslataik voltak? Hogyan hasznosították a kutatásokat a KB 1984-es ifjúságpolitikai határozatának létrehozásakor? Képesek voltak-e a KB TTI munkatársai formálni a késő Kádár-kori ifjúságpolitikát? Az ifjúsággal kapcsolatos kutatások megszervezése a Társadalomtudományi Intézetben Ha megvizsgáljuk az 1956 utáni ifjúságkutatásokat, azt láthatjuk, hogy a hatvanas évek második felére valamennyire „divatossá” váltak a fiatalokkal kapcsolatos vizsgálatok,177 több intézmény és magánszemély kezdett el érdeklődni a 15 és 29 éves kor közötti nemzedék problémái iránt.178 Ám a kutatások általában csak egy-egy részproblémával foglalkoztak, számos terület vizsgálatát elhanyagolták; továbbra is ezek közé tartozott a munkahelyi beilleszkedés, a szakmai azonosulás, a fiatal munkások életmódjának, társadalmi értékorientációjának, közéleti aktivitásának, anyagi helyzetének, élet- és munkakörülményeinek vizsgálata, a szakmunkásképző iskolák tanulóinak és a fiatal segédmunkásoknak a helyzete.179 A fiatal értelmiség kutatása az esetek többségében a humán tudományokkal foglalkozókat érintette, és a nyolcvanas évekig alig vizsgálták a fiatal műszaki 176Boros – Kéri 1984, 188.; Horváth 2012, 60. 177Gazsó 1974, 104. 178A korabeli szakirodalom általában a 15–29 éves korosztályt sorolja az „ifjúság” csoport jába, de legalábbis a 35 évesnél nem idősebbeket, így én is ezt tekintem mérvadónak. 179Gazsó 1974, 107. és 109. A Társadalomtudományi Intézet munkatársai szerint az ifjúsági segédmunkások rétege „elsősorban az általános iskolát el nem végző fiatalokból rekrutálódik. Helyzetükről úgyszólván semmiféle megbízható információval nem rendelkezünk.” HU-MNL-OL-M-KS 288-21.-1972.-26. Javaslat az ifjúsági kérdések kutatásának középtávú programjára, 1972–1975 (1972), 201. 274
