Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
lévők elképzelték. Eleve jelentős különbségek voltak a munkás- és a parasztszármazású fizikai dolgozók között (ez utóbbiak tették ki a magyar munkások 50%-át).100 A csepeli és a Pest megyében lakó dolgozók jelentős része falusi közegből jött, a rétegváltás nekik nagy megterhelést jelentett: „A parasztból munkássá válás a legnagyobb erőfeszítések egyike.101 Igen nagy terhet jelent mindenekelőtt a nagyvárosi élet és az ipari munka elsajátítása. [...] Az újonnan jöttel szembeni idegenkedés erősebb, ha az falusi [...]. Ehhez járul még a régi kötelékekből és szokásokból való kiszakadás és az ezzel járó társtalanság, magány és belső bizonytalanság érzése. A városba járó vagy költöző paraszt elveszti a rokoni és szomszédsági kapcsolatokat (illetőleg ezek jelentősége erősen lecsökken), nagyon nehezen és csak hosszú idő múlva tud új emberi kapcsolatokat teremteni a városban” – írták.102 Valójában átmeneti rétegr ől volt szó: a mezőgazdasági munkáról az ipari munkára való áttérők már nem laktak parasztházakban, de még nem is éltek összkomfortos városi lakásban. Már hiányoztak a családi gazdaság által megtermelt javak, de még nem tudta a város kielégíteni a fogyasztói igényeiket. Már kikerültek a tradicionális falusi családi hierarchiából, de még nem tudtak gyökeret verni a városi közösségekben. Ugyanakkor a munkáseredetű dolgozók is átmeneti világban éltek. Egy részük már nem végzett fizikai munkát, mert vagy művezetőnek készült, vagy próbálta kamatoztatni friss technikusi, mérnöki végzettségét. Átmeneti volt a családi életük is, mely régen szintén patriarchális keretek között alakult, de mivel egyre több nő kényszerült gyárban munkát vállalni, ez jelentősen fellazult.103 Az átmenetiségb ől adódó nehézségeket általában azok tudták enyhíteni, azok tudtak maguknak viszonylag jó, megfelelő életformát kialakítani, akik képesek voltak saját családi házat vásárolni vagy építeni, és a hozzátartozó kertben háztáji gazdálkodást folytatva kiegészíteni jövedelmüket. Ugyanakkor még az ő életük is nagyon messze volt az ideálistól, hiszen súlyos mentális, családi, végeredményben gazdasági (vagy éppen demográfiai) következményei is lehettek annak, ha valaki a napi nyolc órai gyári munka és többórás utazás után „pihenésképpen” nekilátott mezőgazdasági munkát végezni a háztájiban...104 100Kemény 2010, 196. 101A „Pest megyei” kötetben így fogalmaztak a szerz ők: „Parasztból munkássá válni igen nehéz dolog, mert a paraszti kultúra szerkezete egészen más, mint a munkáskultúráé.” Kemény – Kozák 1971b, 24. 102Kemény – Kozák 1971a, 37–38. 103Kemény – Kozák 1971b, 54–55. 104Kemény – Kozák 1971a, 35., 39.; Kemény – Kozák 1971b, 24.; Kemény 2010, 162. 252
