Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
IV. FEJEZET KUTATÁSI PROGRAMOK ÉS A DÖNTÉS-ELŐKÉSZÍTÉS GYAKORLATA - IV/1. A munkás-kutatás
lakáskultúrára, még a viszonylag magasabb keresetűeknél is jelentős arányú volt az alacsony komfortú otthonok száma. Pest megye munkásainak lakáshelyzete egyébként rosszabb volt, mint a fővárosi dolgozóké, a lakbérek is magasabbak voltak. Rendkívül nehéz helyzetben voltak a sokgyermekes családok, 45%-nál a lakósűrűség 5–5,9 fő/szoba volt. A segédmunkások éltek a legrosszabb körülmények között, mégis ők fizettek a legtöbbet, ugyanis nagy részük nem kapott sem az államtól, sem a családjától lakást, házát magának kellett megépítenie. Ezek a házak kicsik és gyengén felszereltek voltak, mivel az építőanyag drága volt, és rosszabbak voltak a kölcsönfelvételi lehetőségek a szövetkezeti lakáshoz vagy az OTP-öröklakáshoz képest.94 Teljesen komfortos lakásban a szakmunkások 6,9, a segédmunkásoknak pedig mindössze három százaléka lakott. Kemény és Kozák itt is hangsúlyozta, hogy a családi ház építése azért ennyire elterjedt, mert nincs másra lehetőség, az okok között nem szerepel az individualizáció vagy a „paraszti tradícióhoz” való ragaszkodás. 95 Az elemi iskolai tanulmányaikat befejezők aránya hasonló volt a csepeli üzemekben mért felméréshez: a szakmunkások kétharmada, a betanított munkások fele, a segédmunkások egyharmada jutott túl a nyolcadik osztályon. Ugyanakkor még a legfiatalabb (20 éven aluli) nemzedéknél is magas volt az általános iskolát el nem végzők száma. (Vidéken még roszszabb volt a helyzet, Hajdú, Szabolcs és Békés megyében volt a legnagyobb az iskolázatlanok aránya.) Sokatmondó volt az is, hogy a Pest megyei betanított munkások 26, a segédmunkásoknak pedig 28%-a nem tartott otthon könyvet, könyvtárba a szakmunkások 83%-a, a betanított munkások 89%-a és a segédmunkások 86%-a nem járt, s akik beiratkoztak, döntő többségükben csak az üzemi könyvtárat látogatták. Ez azért is lehetett megdöbbentő adat, mert Pest megye a kulturális intézményeket és a kulturálódási lehetőségeket tekintve az átlagos színvonalhoz képest fejlettebbnek számított. A munkásrétegek közötti különbségeket a legélesebben az mutatta meg, hogy gyermekeik milyen arányban tanultak tovább: a szakmunkások utódainak 50%-a, a segédmunkás családból jövőknek viszont már csak 30%-a folytatta tanulmányait az általános iskola után. Itt is szerepelt az okok között a múltból örökölt régi szemlélet továbbélése, amely szerint – az értelmiségi szülőkkel szemben – a munkásszülők jóval kevésbé ösztönözték továbbtanulásra gyermeküket. Úgy gondolták, jobb, ha helyette szakmát tanulnak, mert az biztos kenyeret jelent. Ugyanakkor arra is utal-94A magánépítkez ők főleg OTP-hitelt vettek fel, ami csakhamar a lakosság jelentékeny részének eladósodásához vezetett: Kocsis 2009, 116–120. 95Kemény – Kozák 1971b, 26–27., 31., 35–37. 250
