Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.

III. FEJEZET AZ INTÉZET RÉSZVÉTELE AZ IDEOLÓGIAI ÉS PROPAGANDAMUNKÁBAN - III/2. Kísérlet az ideológiai oktatás korszerűsítésére

zítással igyekezett bizonyítani a „szocialista demokrácia” magasabbrendűségét a fejlett tőkés államok pluralista demokráciáival szemben. Bár elismerte, hogy a kapitalista viszonyok között is „manifesztálódhatnak valódi érdekek és érdekellentétek”, ezt főleg az ottani országok kommunista pártjainak tevékenységének tudta be, s azt állította, hogy „a polgári demokrácia formái többségében és eléggé közismerten változatlanul formálisak, antidemokratikusak.” Az írás szerint a „szocialista demokrácia” azért is jobb, mint a polgári demokrácia, mert a keleti blokk parlamentjei jobban képviselik a társadalom érdekeit, egyenlőbb eséllyel indulnak a pártok a választásokon, az erős elnöki hatalommal bíró nyugati államokban (Egyesült Államok, Franciaország stb.) a köztársaság első embere pedig korlátozhatja a törvényhozó testületek működését. A tanulmány egy szót sem szólt arról, hogy Magyarországon egypártrendszer van, más szocialista országokban is csak formálisan működhet több politikai organizáció, nincsenek valódi választások, és hogy a kommunista pártok első titkárai sokkal több hatalommal rendelkeznek, mint a nyugati államok elnöki rendszereinek vezetői.48

„Tény, hogy pluralizmus és többpártrendszer nélkül is igazibb, valósabb a mi képviseleti rendszerünk” – folytatta a szöveg. Ezt többek között azzal magyarázta, hogy a tanácstörvény módosításának köszönhetően a hatvanas évek második felétől nőtt a tanácsok érdekegyeztető szerepe (ami a sztálinista hatalomgyakorláshoz képest még igaz is volt, de a magyarországi tanácsok még így is messze voltak a nyugati önkormányzatoktól). A tanácsok mellett a szerzők a szakszervezetek növekvő szerepére is kitértek: „A mi rendszerünkben az ország vezetése nem teszi, s nem is tehetné meg, hogy ne vegye komolyan figyelembe a szakszervezetek véleményét; ugyanakkor, mondjuk, a francia kormány jelenleg megteheti, hogy a gazdaságfejlesztési tervhez beérkezett több száz, sőt ezer szakszervezeti javaslatból egyet se vegyen tekintetbe.” De a szövegből természetesen nem derült ki, hogy a szocializmus alatt nem voltak valódi szakszervezetek, a gyakorlatban nem képviselték a munkások érdekeit, a szakszervezetek vezetői ugyanannak a monolit állampártnak voltak a tagjai, mint az ország legmagasabb szintű vezetői. Végeredményben az anyag erősen idealizálta a magyarországi intézményrendszerben lezajlott részleges autonómia-növelési politikát, mondván, hogy sikerült megteremteni a különféle érdekek „optimális egyeztetésének lehetőségeit” egyrészt a tanácsi, üzemi önállóság 48Lakos 1974, 25–26.; HU-MNL-OL-M-KS 288-41.-237. Tájékoztató az Agit.-Prop. Bizottság

részére. „Antikommunista törekvések ideológiai koncepciói, a Magyar Népköztársaság ellen irányuló antikommunista propaganda sajátosságai, az ellenük folyó harc fő irányai és módszerei” c. középtávú kutatási téma zárótanulmányáról (1974. december 30.), 45.

211