Pál Zoltán: Társadalomtudomány a diktatúrában (Budapest, 2021) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 2.
II. FEJEZET AZ MSZMP KB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE - II/1. A magyarországi szociológia és a politika viszonya
vissza, most cserbenhagyta őket, már csak azért is, mert az ő elnöki kinevezésével szerettek volna megszabadulni a nómenklatúra egy részével egyre rosszabb viszonyba kerülő reformkommunista Péter Györgytől. (Akiről ráadásul az a hír terjedt el, hogy Nagy Imre híve volt.)82 Péterrel 1956 óta gyakorlatilag eszmei „állóháborúban” álltak a keményvonalas kommunisták. 83 III. Az sem lehetett elhanyagolható szempont Hegedüs negatív megítélésénél, hogy ő, ahogy már fentebb említettem, olyan munkakollektívát hozott létre, ahol a különböző családi hátterű, különböző szocializációjú kutatók jól tudtak együttműködni, így még a lehetősége sem volt meg annak, hogy a csoportot adott esetben belülről bomlaszthassák a pártállami hatóságok. Ez pedig nyilvánvalóan zavarta az „oszd meg és uralkodj” elvét sokszor mesterien használó magyar politikai vezetőket.84 IV. Végezetül azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bár az 1949-ben „burzsoá áltudományoknak” bélyegzett diszciplínákat a hatvanas évekre hivatalosan „rehabilitálták”, de ettől még számos vezető káderben tovább élt a gyanakvás a szociológusok (vagy éppen a pszichológusok) munkásságát illetően.85 Ezek a politikusok rendkívül érzékenyen reagáltak arra, ha valamelyik társadalomtudós a rezsim egyik tabutémáját kezdte el feszegetni, márpedig Hegedüsék nemegyszer pontosan ezt tették. Hegedüs és néhány munkatársa tehát pár év leforgása alatt igen befolyásos ellenségekre tett szert az MSZMP apparátusán belül, személyét a pártközpontban hatalmas bizalmatlanság övezte a hatvanas évek második felére.86 Csak egy jó alkalom kellett, hogy az egykori miniszterelnököt le válthassák a csoport éléről. A pártvezetőség már 1966-ban eljutott arra a felismerésre, hogy a „marxista szociológia” megteremtését nem várhatja az akadémiai vagy más, a párttól látszólag „független” tudományos műhelyektől. Ehhez saját intézményi bázis megteremtésére volt szükség. 82Szabó 2001, 202.; Szántó 2006, 420. 83HU-BFL-XXXV-1-a-4-10. (1957. október 21.). A II. kerületi Pártbizottság beszámolója az Országos Pártértekezlet határozatainak végrehajtásáról, különös tekintettel a pártegység megvalósítására és a tömegkapcsolat erősítésére, 19. 84Például a népi-urbánus-ellentét gyakori felkorbácsolásával és egyes csoportok bomlasz tásával, manipulálásával a 20. századi magyar politikusok sajnos igen gyakran éltek, már Aczél György előtt is. Lásd Révész 1997, 240–241. 85Er ős 1988, 131. 86Lásd ehhez Ferber – Rejt ő 1988, 70. 106
