Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.

A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében

apátságának eredeti funkciói az alapító család kihalásával feledésbe me­rültek. A 14. században ugyanis a nemzetségbeli rokonok értetlenül álltak a nemzetségi monostor intézményével szemben, számukra az anyagi hasz­not hozó gazdasági jellegű vállalkozássá silányult. Az apátoknak a kegyu­rakkal való, az egész Anjou-korra kiterjedő küzdelme sikeres volt, mert a patronatusnak a kötelezettségeket tartalmazó oldala (az apátság védelme, javainak, birtokjogainak megőrzése, gyarapítása, az épületek, így a temp­lom folyamatos karbantartása) került előtérbe. Alighanem az e feladatra való anyagi háttér hiánya volt az oka annak, hogy a nemzetség hallgatóla­gosan lemondott a reprezentatív építményről, a hozzá tartozó szerzetesek­ről. Egy Ják nembelinek sem jutott eszébe 1457-ben tiltakozni az Elderba­chok iktatása ellen. Az alapító nemzetség 15. századi tagjai a kegyuraság eladományozását valószínűleg a patronatus tól de iure történ ő megszabadu­lásként foghatták föl. A korszerűtlenné váláson pedig azt kell értenünk, hogy a késő közép­korra a főúri vallásosság jelentősen megváltozott. A monasztikus rendek a 14. századra túljutottak virágkorukon. Megcsappant monostoraik száma, a megmaradottakban kevesebb lett a szerzetes, és a fegyelem is lazult. Lassú, de folyamatos hanyatlásuk oka, hogy nem tudtak eleget tenni a tár­sadalom megváltozott vallásosságával szembeni új elvárásoknak, amelyek a hívek aktívabb lelki gondozását, a prédikálást és a szegényekkel való tö­rődést igényelték. Az eredetileg szemlélődő és a liturgikus feladatokat köz­pontba helyező monasztikus rendek, köztük a bencések, a középkor végére megállíthatatlanul hanyatlottak. Szerencsésebb helyzetben csak azok a mo­nostorok voltak, amelyek eredeti feladataik mellett más funkciókat is el­láttak, hiteleshelyek vagy búcsújáróhelyek is voltak.234 Az arisztokrácia tag ­jai a 15. században már ferences és pálos kolostorokat alapítottak. Hiába szerezték meg az Ellerbachok a nagy múltú és szép bencés, illetőleg cisz­terci apátságokat, vallási igényeiket e két régi monostor nem tudta kielé­gíteni, szükségét érezték új, modernebb szemléletű szerzetesi közösség ala­pításának. Ellerbach Bertold Monyorókerék mellett, a mai Kolom területén alapított új családi temetkezőhelyet pálos rendi szerzetesek számára.235 Azok a világi kegyuraságú bencés monostorok, amelyek „elvesztették” nemzetségüket, a 15. századra magukra maradtak a 13. századi archaikus társadalom konzerválódott maradványaiként. Többnyire a szomszédos nagybirtokos arisztokrata családok szerezték meg őket, amelyek képesek 234Érszegi 1996a, 561–570. 235Doc. Paul. I. 376. 97

Next

/
Thumbnails
Contents