Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
Jak apud monasterium) megosztoztak, és őket sem lehet beilleszteni a nemzedékrendi táblákba.219 Mindebb ől arra kell következtetnünk, hogy Jákon legalább a 13. század közepétől létezett egy, a Ják nemzetséghez nem köthető, ismeretlen eredetű birtokosi kör, akiknek a leszármazottait 1371 előtt a Jákok beperelték azok jáki birtoka miatt. Nemcsak a monostor birtokait próbálták tehát megszerezni, hanem az „idegenek” által birtokolt Ják falu egészét is. A birtokok 14. századi kisajátításának mértékéről idézett szűkszavú adatainkon kívül alig mondhatunk valamit. Úgy tűnik, elsősorban a Ják falubeli jobbágytelkei csökkenhettek a monostornak. A megmaradt apátsági részek a monostortól délre helyezkedtek el. Nem tudni azt sem, milyen mennyiségű javakat írhatunk az 1439 előtti apát, Vencel frater számlájára, akit azért mentettek fel, mert más bűnei mellett a monostor javait is eltékozolta. 220 A 14. század második felében a kegyurak a Szentiványi és Nicki család tagjai voltak (1372), de a Jákon birtokos többi család, a Szelestei és Terestyénfalvi is osztozni akart a javakból (1375). Azt, hogy e családok ekkor már mennyire nem tekintették az apátságot közös kegyeleti helynek, és nem tulajdonítottak neki egyházi funkciót, azt remekül illusztrálják a Szent -iványiak egyik ágának kihalásakor történtek. Az 1372-ben említett egyik kegyúr, Szentiványi János a 13. században szereplő Ják nembeli Artuna dédunokája volt. János fiának, Ferencnek azonban nem volt fiúutóda, ezért zarándoklatra ment, és javairól végrendelkezett. Szentiváni és újfalui részeit először 1382-ben ezer forintért elzálogosította Erzsébet nevű unokahúgának, mert ő az atyjától örökölt ezer forintot neki adta szentföldi za-219Domou fia Benedek a maga és frater e Péter, Demeter fia Danel a maga, valamint fiai, Ambrus fiai: Tamás és György nevében, másfelől Symun fia: Jak és Kayan fia: Domokos tett osztályt. A keleti rész jutott Benedeknek és Danelnak a fönt említett rokonaikkal együtt (cum generationibus suis viris suprafatis ), a nyugati rész pedig Jaknak és Domokos nak. Az osztályhoz az említett föld határosa Chom fia Agabat a maga és frater ei nevében mindenben consensus át adta. Az oklevélben szerepl ő személyek már Karácsonyi szerint is „teljességgel nem illenek a Ják nem hiteles oklevelek alapján megállapított nemzedékrendjébe [...]. Az oklevél különben nem is mondja, hogy ezek a Ják nemhez tartoznak, s Ják monostorán birtokosok lehettek a nélkül, hogy éppen a Ják vérségből származtak volna.” (Karácsonyi 1900–1901, 716.) Az oklevél egyébként kétségtelenül hiteles, megvan az eredetije: HU-MNL-OL-DL 40044. (Múzeumi Törzsanyag, Nagy Imre) – Közlés: Urk. Burg. I. 263–264. (386. sz.). Az oklevelet 1377-ben Tyak-i Miklós fiai: Péter, Jakab és János, (hiányos: [...] Georgii et Laurentii fratrum suorum in personis ), nyilván az 1257-ben szerep lők utódai bemutatták és átíratták a vasvári káptalannal. HU-MNL-OL-DL 42052. (Múzeumi Törzsanyag). 220Lásd alább a 226. jegyzet. 92
