Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
továbbá Nicki István és Jensel, valamint Terestyénfalvi Balázs az ő Jákmonostora, Keresztes és Lovászad birtokbeli részeinek jövedelmeit élvezik (quasdam portiones possessionarias dictorum filiorum Jacobi in pertinentiis pos sessionum earundem Tyakmonostora, Kerezthes et Lovazad habitas [...] [...] fructus et quaslibet earundem possessionum utilitates [...]). Ezért az országbíró kérte a káptalant a vizsgálat lefolytatására. 209 1382. március 23-án a győri káptalan előtt Haraszti Tapán fia Miklós leánya Katalin, Niczky Jakab fia Domokos özvegye, valamint Niczky Miklós fia János kiegyeztek a Katalinnak Nick, Újfalu, Kövesd és Jákmonostora (Tyakmonastra ) birtokokból járó hitbér és jegyajándék miatt indult perük ben. 210 1383. február 19-én Mihály jáki apát bemutatta Mária királynőnek nagyapja, Károly király 1332. május 11-én kelt pátens oklevelét a király által a monostornak adott szabadságokról, és kérte a királynőt, hogy ezt írja át és erősítse meg. Ezek alapján a monostor 14. századi történetét a következőképpen rekonstruálhatjuk. 1325-ben a Sitkeiek kegyúri igényét még támogatta az apát. A nemzetség különböző ágai rendkívül sokat szerepelnek az ezt követő években, főként egykori birtokaik Kőszegiektől való visszaszerzése és belső osztályok miatt. A későbbi kegyurak, Ebed fiai 1327-1328-ban osztozkodnak birtokaikon,211 miközben, mint föntebb láttuk, a Sitkeiekkel pe reskedtek Jákfáért és Köröselőért. A Sitkeiek jóvoltából 1325-ben megszerzett kegyuraság a jelek szerint valamilyen megegyezés értelmében hamarosan a Jákon birtokos családok kezébe került, amelyek (Szelestei, Szentivánfalvi, Terestyénfalvi és Nicki családok ősei) megpróbálták az apátság jáki birtokrészeit megszerezni, a tized- és más jövedelmeit a maguk számára kisajátítani. Az 1321-ben szereplő Jakabot követő Jeromos apát 1332-re már átláthatta a helyzetet, megtapasztalhatta az újdonsült kegyurak valódi céljait, miszerint a nemzetség azért újította fel jogát a kegyuraságra, hogy szekularizálhassa a monostor birtokait. Erre válaszképpen az apát királyi segítséget kért, hogy a kegyurakkal viselt perben az ország bírái ne ítéljenek az apát ellen. Biztos, hogy kapcsolatban volt a jáki apáttal folytatott perrel, a főág örökségéért folytatott küzdelemmel az a megállapodás is, amelyet a következő évben (1333. szeptember 14.) széles rokonsági körben kötöttek a Ják nem vezető tagjai (Iván fia Jakab és testvére Pál, 209Hiányos, szakadozott papíron, zárópecsét darabkáival. HU-MNL-OL-DF 261543. – VML 21, Szelestei cs. (A külzetben: [... ] inquisitoria et prohibitoria ). 210HU-MNL-OL-DL 42227. (Múzeumi Törzsanyag) 211Urk. Burg. IV. 10–12. (17. sz.) – AOkl. XII. 125. 89
