Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A jáki apátság és kegyurai a középkor második felében
becslésekor az összehívott szomszédok és határosok közül a cserének senki sem mondott ellent, valamint az is, hogy Miklós győri püspök a cseréhez oklevelében járult hozzá. A szöveg azonban a kegyur(ak) beleegyezéséről nem tesz említést, egyáltalán nem szerepelnek a patrónusok. A jogügyletnél a megyebeliek közül többen részt vettek, Kápolnafölde 20 márkára történő becslésében részt vett többek között Sitkei Lőrinc is, felkért közreműködőként.203 Ha lett volna köze a monostorhoz, ezt az oklevél minden képpen rögzítette volna. Minden jel arra mutat tehát, hogy az alapító ágának kihalása után nem volt egyértelmű a jáki monostor kegyuraságának öröklése, s az tűnik legvalószínűbbnek, hogy a 14. század elején, a zavaros időkben nem is volt tényleges kegyura. Az 1325-ös kegyúri igény hátterében a Sitkeiek és a Rába balpartiak egyezkedését sejthetjük. Fölöttébb valószínű, hogy a patronatus i igényüket valamilyen módon felhasználták a birtokszerzési akciókban, a jákfai rokonsággal viselt említett perben. Figyelmet érdemel, hogy „Lőrinc fia Kopasz a maga és atyafiai és minden rokona nevében” ( pro se et pro fratribus et proximis suis universis) állította a király el őtt, hogy Pornó és Ják őket jog szerint megilleti. Ebből arra következtethetünk, hogy szélesebb rokoni kör, az egész nemzetség nevében történt a kegyuraság megszerzése a Sitkeiek révén, akik a nemzetség családjai közül ekkoriban a legnagyobb befolyással rendelkeztek. A kegyuraság azonban a nemzetségen belüli egyezkedés eredményeként nem a Sitkeieknél maradt, hanem végül a Rába balparti ághoz került. A Sitkeiek ugyanis többet nem szerepelnek az apátsággal kapcsolatos 14. századi források között. Tekintsük át tehát először a falura és a monostorra vonatkozó további okleveleket. Jeromos jáki apát 1332. január 29-én bemutatta megerősítés végett Miklós győri püspöknek azt az oklevelet, amely a jákfai Szent Mihály-plébániaegyház magisztrátusáról a jákfai kegyurak és a jáki apát között jött létre 1249-ben. A jáki monostor ugyanis, mint az alábbiakban látni fogjuk, azzal a kiváltsággal rendelkezett, hogy részesedett a jákfai plébániaegyház jövedelmeiből, amit 1332 előtt minden bizonnyal nem volt képes érvényesíteni. püspök engedélyével adja el birtokát (Györffy 1963–1998, I. 778., vö. PRT XII/B. 366.). A példák tovább szaporíthatók. Amennyiben királyi kegyuraság alatt álló monostorok idegenítettek el javaikból a király tudta nélkül, ő az üzletet érvénytelennek nyílváníthatta, és az elidegenített javakat visszavehette. Kollányi 1906, 101–102. 203Az oklevél a vasvári káptalan 1328. ápr. 10-i átírásában maradt fönn: HU-MNL-OL-DF 209129. – GYMSMLS 4628, Niczky cs. lt. 26. – Közlés: HO IV. 130–131. – Urk. Burg. III. 137– 138. (257. sz.). – AOkl. XII. 202. Az átírásra a káptalan új pecsétje miatt volt szükség: az oklevelet, amelyet Bögöti Varda mutatott be, királyi parancs értelmében hitelesítette új pecsétjével (HO IV. 139–140.) – Regeszta: Urk. Burg. IV. 21. (47. sz.). 86
