Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
építési vállalkozásához különösen sok pénzre volt szüksége. Átlagesetben ezt a bárói méltóságok biztosították. Márton tisztségviselésével kapcsolatos adatok bővítése számunkra az ispáni jövedelmei miatt is fontosak, mert ezeket bizonyosan felhasználta a jáki építkezés költségeinek fedezésére. Sőt, úgy is fogalmazhatunk, hogy elsősorban azoknak volt lehetősége igényes művészeti értékekkel rendelkező monostorok alapítására, építtetésére, akik részesedtek a királyság hivatali jövedelmeiből, ami rendszerint készpénzt jelentett. Márton ispán tisztségből származó jövedelemhez, minimális hivatalviseléssel számolva, mintegy tízévenként jutott hozzá egy-egy évre (1215, 1224, 1236, 1240). A vasi ispánság a II. András korára felállított megyerangsor alapján az öt legfontosabb és leggazdagabb jövedelmű megye – Bodrog, Pozsony, Sopron, Bihar és Bács – utáni második legfontosabb, mintegy tíz megyét magába foglaló csoportba tartozott Mosonnal és Zalával együtt. Alig van némi támpontunk ahhoz, hogy mekkora összeget jelentett akár az első öt, akár a második tíz ispánság egyévi jövedelmének egyharmada (a kétharmad ugyanis a királyt illette meg), azt mégis megkockáztathatjuk, hogy a vasi ispáni tisztség viselője évi több száz, akár ötszáz márkát is elérő fizetséget kaphatott.143 Ez jelent ős összeg volt, az építkezés költségeinek egy részét bizonyosan fedezte, mégis számításba kell vennünk a saját, illetőleg a monostornak juttatott birtokok jövedelmeit is. Meglepő, hogy Márton ispán jelentős birtokaiból monostorát nem javadalmazta túlságosan jól, így igen könnyen számbavehetjük a birtokokat. II. András 1221-es pornói oklevelében a határjárásban szerepel a Szent György-monostor predium a, amelynek egykor Rádóc volt a neve ( inde vadit usque Hollous et reflectitur prope predium ecclesie Sancti Georgii quondam Radiz nominatum). Ez a predium a Jáktól délre fekv ő mai Pusztarádóc helyén vagy 143A II. András-kori megyehierarchiát összeállította Nógrády 1995, 168–181., az ispáni jöve delmek nagyságára vö. a 74., 105–107. jegyzetet és a hozzá tartozó főszöveget. Az idézett, 1217-ben elmozdított Sándor pohárnokmester elmaradt jövedelméért járó 300 márka fizetsége mellett figyelemre méltó, igaz sokkal későbbi adat 1278-ból áll rendelkezésünkre. Ekkor ugyanis IV. László Gutkeled nembeli Istvánt kegyeibe visszafogadván országbíróvá és mosoni ispánná nevezte ki évi ezer márka juttatással (dando eidem et referendo iudicatum curie nostre et comitatum Musuniensem [...] promittimus etiam et ordinamus insuper eidem mille marcas pro stipendio annuali). HO VIII. 190. (Reg. Arp. 2870.). Azt, hogy a várispánságok jövedelmének kétharmada a királyt, egyharmada az ispánt illette, Kálmán király törvényeiből (I/25., és 78: Závodszky, Törvények 186., 193.) és Freisingi Ottó tudósításából (Endlicher 120.) is tudjuk. Amennyiben a III. Béla-kori jövedelemjegyzék szerint a királyi kétharmad 25 000 márkát tett ki, az ispáni harmad 12 500 márka a 70 ispánságra számítva. Figyelembe véve a jövedelemjegyzék túlzásait (Barta – Barta 1993, 413–449.) és a megyerangsort, talán nem tévedünk nagyot a 300–500 márkás vasi ispáni jövedelmet illetően. – Nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy – mivel a Dunántúlon elég sok római (Nérókori) aranyleletet találtak a villák környékén – Márton ispán egy ilyen szerencsének köszönhette, hogy finanszírozni tudta az építőmestereket. Ez megmagyarázná a rendkívüli igényességű dekorációs elemeket is. (Kiss Gábor szíves közlése.) 67
