Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
ván tehát Csépán bán nem minden vagyonát adta a cisztercieknek, azokból a rokonság is részesedett. Elsősorban unokaöccsei, másodsorban (minden valószínűség szerint) a Rába jobbparti főág tagjai és végül sokkal csekélyebb mértékben a Rába balpartiak, akik láthatóan nem is voltak elégedettek az örökséggel. Úgy tűnik, István és unokatestvérei az örökségből való juttatás helyett királyi adományt eszközöltek ki a „Jákiaknak”, méghozzá azok Jákfa birtokuk közvetlen szomszédságában. Mert nem lehet véletlen egybeesés, hogy ugyancsak 1221-ben kapta két személy kivételével ugyanaz a rokonsági csoport („Ják nemzetségbeli szerviens híveink”), amelyiknek Márton comesék éppen ekkor engedték át Köröselőt, II. András királytól „a vasvári vár alól kivett Uraj nevű nyolcekényi földet, amely ugyanezek örökölt földjei között van”. Az adomány indokaként a király azt hozza fel, hogy rokonságukból (de cognatis suis ) bizonyos Belse nev űt küldtek vele a tengerentúlra, amikor pedig visszajött, saját atyafiságukból (ex fratribus suis ) Gergelyt és Pósát küldték elé Tornou-ba. 110 A kollektív adománynak nyilvánvalóan nemcsak a nem túlságosan kiemelkedő szolgálat volt a kiváltó oka, hanem sokkal inkább a Csépán fia István inkorporációs kérelmével együttjáró örökségi kérdések rendezése. Az adományt feltehetően Csépán fia István és Márton comes eszközölte ki a királytól, utóbbi testvérével maga is lemondott Jákfa melletti birtokáról, hogy ezzel és Uraj megszerzésével a Rába balpartiaknak is kisebb uradalom jusson osztályrészül. A rokonság tehát a háttérben lezajlott egyezkedés értelmében végül is hozzájárulhatott a végrendelkezéshez, de ezt a körülményt az uralkodó saját jogainak sérelme nélkül nem rögzíthette az 1221-es királyi oklevélben. A pornói oklevelet tehát úgy kell értelmeznünk, hogy a király lemondott háramlási jogáról István adományakor a szentgotthárdi monostor érdekében. Az uralkodó számára ez végeredményben nem is bizonyult rossz üzletnek, mert a szentgotthárdi monostor királyi apátság volt, tehát ő maga volt a kegyura. A cisztercieknek adományozott patronátus és birtokok későbbi sorsa azt támasztja alá, hogy a birtokok vonatkozásában a királyi hatalom győzött a rokonsági jogok felett, míg a kegyuraság ügyében a jelek szerint kénytelen volt engedni. Amennyire a töredékes adatokból nyomon követhető, az 1221 előtt a Pinkán ma is meglévő pornói „szigethez” tartozó négy falu – amelyeket Csépán fia István rendelkezése értelmében királyi engedéllyel a szentgott-110Az oklevél I. Károly király 1324. okt. 27-én kelt átírásában maradt fönn: HU-MNL-OLDF 209122. – GYMSMLS, 4621, Niczky cs. lt. 20. – Kiadása: Urk. Burg. I. 79–80. (115. sz.) – Reg. Arp. 370. 56
