Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
Figyelmet érdemel, hogy az oklevelekben az idő előrehaladtával miként minősült át a Tátika nevű nemes hatalmaskodásának tárgya, aminek kárpótlásául kapta a püspök a hegyet. A legkorábbi forrás (1248) szerint ugyanis Zlaudus saját, Szántó birtokának elpusztítása miatt kapta Várad hegyét kárpótlásul. A forrás kiemeli, hogy ez nem a püspökségé. Az 1257-es királyi oklevél szerint (az időközben felépült) várakat Zlaudus a veszprémi egyház meg nem nevezett népeinek elpusztítása miatt kapta. Ez az oklevél már azt hangsúlyozza, hogy Tátikához és Szántóhoz az atyafiaknak nincs köze. Az 1266-os ítéletlevél már tudja a veszprémi egyház Tátika által elpusztított birtokának a nevét is, Ereket, ahol Zlaudusnak püspöki kúriája nuerat et ecclesie sue, in quo, scilicet montem ipse episcopus de rebus et bonis eiusdem ecclesie Wesprimiensis duo castra construisserat (helyesen: construerat), que videlicet castra postmodum idem episcopus duobus fratribus suis videlicet Martino comite et Cazmero ad regenda et gubernanda dedisset. Quiquidem Martinus et Cazmerus postmodum ipsa castra eidem episcopo Zelawldo sepius repetenti minime destituerunt. Mortuoque ipso episcopo Zelawldo quondam dominus Paulus tunc episcopus dicte ecclesie Wesprimiensis eosdem Martinum et Cazmerum ratione detentionis ipsorum castrorum necnon villarum Zantho, Erek, et Zewlcz in causa venerat et contra eosdem litteras adiudicatorias coram dicto rege Bela extraxit quondam episcopo Paulo ipsa castra Thadewka adiudicandas. Anno Domini millesimo ducentesimo quadragesimo sexto. 2. 1246. A két vár és a három falu odaítéléséről. 3. 1391. Arról, hogy Károly király Tátikát el akarta cserélni, ezért királyi emberrel a fehérvári káptalan megbízottját kiküldte, hogy a várat, Mynzenthkalya és más birtokokat becsülje meg, a csere azonban nem történt meg. 4. Tiltakozó levél dátum nélkül arról, hogy Zantho birtokot Zelawldus püspök 200 márkáért vette, és az oklevél kiadásának idejéig Erek, Zantho és Zewlcz birtokok a püspökségé voltak. 5. Keltezetlenül, arról, hogy Pál püspök Warad hegyének határait megjáratta. 6. Keltezés nélküli Tátika vár ügyében, Pető János és Tamás veszprémi gubernátor között. Az „oklevélösszeírás” keletkezési körülményeit a veszprémi püspökségnek a várra vonatkozó, a gersei Petők birtoklása melletti többször hangoztatott jogigénye világíthatja meg. A tartalmi kivonatok pontatlanságát bizonyítja Károly király oklevelének elírt 1391-es dátuma (ha a dátum helyes, akkor a király neve nem lehet az), továbbá, hogy 1246-os keltezésű oklevélben szerepel nemcsak Zlaudus 1262-es halála, hanem az 1266-os ítélet részletei is. A kivonatoló valószín űleg az 1266-os ítéletlevelet tartotta szem előtt, ebbe kevert más oklevelekből származó információkat. Ebben ugyanis nem szerepel a várak kormányzásra való átadásának ténye, tehát ezt egy mára már elveszett, közbenső ítéletet tartalmazó oklevélből meríthette. Tudjuk, hogy Zlaudus Tátikát saját Szántó birtoka, és nem az ereki püspöki kúria elpusztítása miatt kapta. A három falu pedig eredetileg Szántó, Nyirád és Szőc volt. A 13. században Erradnak írt Nyirádot a középkori regesztakészítő összetévesztette a mai Sümeg határába olvadt, egykori, népes Erek püspöki faluval, mert a 15. században már jobban hasonlított erre a névalak. Tudjuk (az 1251-es oklevélből: HU-MNL-OL-DF 200015. – HU-VFL-Veszprémi érseki lt. Szántó-2. – Kiadása: Fejér IX/7. 666.), hogy Zlaudus Szántót 110 márkáért vette és nem 200-ért. Az 5. számú kivonat két oklevél információit mossa egybe. Várad hegyének határait Dénes nádor 1248-as, idézett oklevele közli. Ugyanakkor fennmaradt egy keltezetlen oklevél, amely a Tátikával szomszédos Erek falu határait járta meg (HO VI. 163–165.), és 1256 tájára datálható (Solymosi 1996b, 188.). A kivonatoló ezeket tévesen kapcsolta Zlaudus utódához, Pál püspökhöz, amit az is bizonyít, hogy az eredetileg Thade/Thadeuka/Tátika nevű nemes birtokában levő hegyet Váradnak hívták, az 1248-as ítélet után azonban már a korábbi birtokosáról Tátikának nevezték (1257, 1266), így Pál püspök idején már mindenképpen. A papírlap oklevélkivonatai feltehetően úgy keletkeztek, hogy a gersei Petők és a veszprémi püspökség közötti, a 15. században többször kiújult vitában a Petők megbíztak valakit, hogy tájékoztassák őket a püspökség Tátikát illető okleveleiről. A megbízott személy, a feljegyzés készítője több oklevelet áttanulmányozott, majd emlékeit később írásba foglalta. 35
