Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
kibocsátó. 42 1244-ben testvérével és meg nem nevezett fiaikkal együtt em lítik Diakovár (Valkó megye) határjárásában szomszéd birtokosként.43 Ez az utolsó adat arról, hogy ekkor még életben volt. Két későbbi (1325, 1333) oklevél Nagynak (Magnus ) mondja Márton comest, amely jelz ő egykori tekintélye mellett elsősorban annak szólt, hogy az utódok egyértelműen megkülönböztessék azonos nevű fiától és unokájától: tudnillik az „öregebbik” Márton ispánról volt szó. 1257-ben már azonos nevű fia intézte a birtokügyeket, így feltehetően 1250 táján halhatott meg. Ami életrajzi adataiban meglepő, hogy Mikével és Csépánnal ellentétben nem viselt országos vagy udvari méltóságot, csak ispáni tisztségéről maradtak adatok, de politikai pályafutásáról szinte semmi biztosat nem tudunk. A rá vonatkoztatható források bővítésével és értelmezésével talán valamivel tisztábban láthatjuk rejtélyes alakját, mint a korábbi irodalom. Egyetlen biztos hivatalát Dénes nádor említi 1236 végén kelt oklevelében, amikor Zlaudust Márton vasvári ispán fiaként határozta meg (magister Zlaudus filius comitis Martini de Wosvar). Árpád-kori, de kés őbb is gyakran előforduló jelenség, hogy az egyes ispánságokat a király helyi (nagy)birtokosokra bízta, így a Márton nevű vasi ispánok között minden bizonnyal joggal kereshetjük a környék nevezetes főurát, Ják nembeli Mártont. Így, bár a II. András király idején ispánként előforduló Mártonok közül minden kétséget kizáróan egyet sem tudunk azonosítani Ják nembeli Mártonnal, mégis valószínű, hogy az 1215-ben és az 1224-ben méltóságsorban előforduló Márton nevű vasi ispáni tisztség betöltője ő volt.44 A tisztségviseléssel 42Más nemzetségeknél is el őfordul, hogy a „hivatalos” nemzetségnév mellett a kiemelkedő személy rokonaiként fordulnak elő az utódok. A Kán nemzetség tagjai IV. Béla uralkodása után magukat az öreg Gyula bán ivadékának nevezték: Karácsonyi 1900–1901, 736. (HO VII. 176. de generacione Julabani .) 43Már Karácsonyi utalt rá (Anjou I. 209. alapján), hogy a nemzetség jogot formált a Dia kóvár mellett fekvő nevnai uradalomra (Karácsonyi 1900–1901, 711., 717.). A hivatkozott oklevél szerint 1310-ben egy Ják nembeli személy, bizonyos Terestyén fia Imre a fehérvári káptalan előtt mindenkit eltiltott Nevna örökölt birtoka elbirtoklásától. HU-MNLOL-DL 91162. Regesztája: AOkl. II. 949. A jogigény megalapozott volt, ugyanis amikor IV. Béla király 1244. júl. 20-i oklevelében megerősítette a boszniai püspökséget birtokai -ban, Diakóvár határjárásában említi Márton és Jakab comeseknek a fiaikkal együtt birtokolt Nevna földjét (a parte vero septemtrionali est commetanea terra comitis Martini et Jacobi cum filiis suis nomine Nheuna [...]). Az oklevél XI. Gergely pápa 1375-ös átírásában maradt fönn: HU-MNL-OL-DF 291011. – Vatikáni Titkos lt. Canc. Apost. Reg. Aven. 195-483-R-484R. – Reg. Arp. 771. a kiadások adataival. A birtok 1281-ben Ják nembeli Jakab fiáé, Bertalan magisteré (HO III. 35). 44Márton nev ű vasi ispán szerepel még korábban is: 1203-ban (Reg. Arp. 205., 206.), 1205-ben (Reg. Arp. 218., 219.) és 1206-ban (Reg. Arp. 223., 227.). Szentpétery őket Kaplyon nembeli Mártonként azonosítja, miként Wertner 1898, 19. a Zlaudus püspökkel való rokoni kapcsolata miatt. Valamennyi Márton vasi ispánt azonos személyként tárgyalja korábban e sorok írója (Rácz 1997, 83.). Valószínűbb azonban, hogy a három század eleji 29
