Rácz György: A Jáki Apátság és kegyurai a középkorban (Budapest, 2022) - Doktori disszertációk a Magyar Nemzeti Levéltárból 1.
A Ják nemzetség és monostoralapításai
tak. 35 Mivel a Karácsonyinál a Kaplyon nemzetséghez sorolt Zlau dus püspököt és testvéreit is a Jákokhoz kapcsolhatjuk,36 Karácso megegyeztek. Márton comes fia, Márton comes Terestyénnek, Mykének, Mártonnak és Rajnáldnak átengedi Dabrapatak nevű földrészét, amelyet Jakab comes fiaitól, Istvántól és Bertalantól kapott cserébe saját Korpna nevű földrészéért, ugyanazon határok szerint, amelyekkel Amade győri püspök a király parancsából az említett nemesek bírájaként a vasvári őrkanonokkal beiktattatta abba Márton comest. Az adományhoz Bertalan, aki a maga és fratere, István nevében jelen volt, akiktől ugyanis a föld Márton kezére jutott, hozzájárulását adta. Márton comes ezen felül még 10 márkát is fizet nekik és – az eredetiben egyértelműen – Gar nev ű predium át, amelybe a jákiakat beiktatták, visszaadják Már tonnak, aki ezzel teljesen kifizette őket. Mártontól és Kázmér fia Csépántól és minden más rokonuktól, a Csépán néhai bán birtokain való osztozkodás miatt többé nem követelhetnek semmit. HU-MNL-OL-DF 209107. – HU-MNL-OL-GYMSMLS 4605, Niczky cs. lt. 5. – HO IV. 38 – Urk. Burg. I. 266. (390. sz.) – Reg. Arp. 1210. A kiadásokban Gar birtok nevét Har-ként közölték. Gar azonosításakor lehetőségként Gór is felmerülhet. Ez esetben a feltárt góri vár építését a Jákok főágához is köthetjük. Vö. Dénes 1990, 203–207. Házi Jenő (a Burgenlandi Oklevéltárról írt recenziójában közölt) véleménye szerint „Har helyett nomine Sar olvasandó”. ( Házi 1957, 465.) 35Karácsonyi 1900–1901, 702. 36A veszprémi püspököt a vele foglalkozó vagy őt említő régebbi szakirodalom következetesen a Kaplyon nemzetség tagjaként tartotta számon: Wertner 1891, 94–107; Mon. Vesp. I. 7; Karácsonyi 1900–1901, 744–747.; Wertner 1898, 119.; Szentpétery 1927, 511–513. és Reg. Arp. I. p. 576.; Kozák 1962, 224–225.; Pais 1964, 405.; Gutheil 1977, 217.; Dénes 1983, 87–94.; Solymosi 1984a, 22., 75. (47. jegyzet); Rainer 1996, 51.; nem említi nemzetségét Békefi 1907, 299.; Ják nembeliként egyedül csak Ruzsa 1994, 14.; annak ellenére, hogy a kitűnő genealógus, Kállay Ubul egy 1915-ös cikkében éles szemmel észrevette, hogy a Karácsonyi művében szereplő „Kaplony nemzetség dunántúli ága és a Ják nemzetség Pornó- és Jákmonostori főága egy és ugyanaz”: Kállay 1915, 22–23. Megfigyelését levélben közölte Karácsonyival, aki a módosítást elfogadta. Teljesen valószínűtlen ugyanis, hogy két különböző nemzetségi ág ennyire hasonló leszármazási táblát produkáljon, azonos nevekkel. A Karácsonyi által alkotott Kaplyonok úgynevezett dunántúli ága éppen Zlaudus Kaplyon nembeliségére alapozva született meg, egyéb adatok hiányában. Ennek egyetlen bizonyítéka az az oklevél, amely Zlaudus szántói (Zala m.) birtokügyéről szól. 1236. márc. 9-én ugyanis – tudjuk meg a nádori oklevélből – Márton vasvári ispán fia, Zlaudus mester a Kaplyon nembeli Andornak fia Jánostól ennek minden rokonának, határosainak és szomszédainak beleegyezésével vette meg Szántó predium ot a budai káp talan előtt, mert Zlaudus és János egy nemzetségb ől valók, és a nevezett predium Jánosnak öröksége volt. HU-MNL-OL-DL 91106. 238 – HO VI. 37. A kérdéses hely teljes szövege: [...] magister Zlaudus filius comitis Martini de Wosvar, tunc lector Albensis a Ihone filio Andornik de genere Coplyon predium quoddam nomine Samtov situm in parochia Zaladiensi cum libertinis, servis, ancillis, vinitoribus, quorum nomina in litteris Budensis capituli continentur vineis et omnibus pertinentiis ex consensu et permissione omnium cognatorum dicti Iohannis et omnium parochianorum et commetaneorum bona voluntate emisset, quia dicti magister Zlaudus et Johannes de uno sunt genere et predium nominatum prefati Iohannis fuit hereditarium [...] . Régi határait azonban a szomszédos udvarnokok nem ismerték el és lerombolták, így az adásvétel pereskedésbe csapott át. Három kitűzött terminus (jún. 24., júl. 21., aug. 20.) után végül 1236 végén (szept. 8-a után) nádori ítélet született Zlaudus javára, amelyet 1239-ben a király is megerősített. (Reg. Arp. 661.) Az ügylet egyébként nem csak a határai miatt lehetett kérdéses (a Vindornya melletti ecseri udvarnokok még 1255-ben is sikertelenül próbálkoztak perújítással: HO V. 26–28.); Andronicus fia János, az egykori eladó, 1251-ben a fehérvári káptalan előtt a még a „tatárjárást megelőzően” kötött 110 ezüst márka értékű adásvételről újabb bevallást tett, és a káptalan a felek kérésére (ad petitionem partium ) ezt újra megerősítette, figyelmen kívül hagyva a közben eltelt időt. (HU-MNL-OL-DF 200015. – HU-VFL-Veszprémi érseki lt. Szántó 2 – Kiadása: Fejér IX/7. 666.) Ebben az oklevélben 26
